Térdre hullok én a feszület ezer kínja előtt
Arcomat a fénybe emelem, tövisek sugarát kötöm
Szívemben az érzések hullámot korbácsolnak
Szemem sarkában könnycseppek morzsolódnak
Szivárványszálakon, a színek játszadozó mosolyán
Szétárad a szeretet ezernyi aranyfényű bársonyán
Körbefonja a szikrázó gyöngyeit, apró gömbökön
Feszület ragyogva ég, bíbor fényben tündököl
Szavam cseppjei elérnek hozzád, s te hallgatod
Dalolva ég bennem, szárnyakon száll a te dalod
Szabadság, mint angyal, elnyeli a halált
Kezed simogatja lágy, fehér angyalszárny
Felemelsz, s szereteted széthintve aláhull
Szívemből egy sugár szeretetből rád terül
Odaér, színeken játszva hozzád simulva,
szíved lüktetésében elmerül.
2015. 11. 16.
Minden jog fenntartva!
Kálmán Ágnes:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése