( Dán. 5,1)
Dániel könyvének 5. része megrázó példáját tárja elénk az alkohollal
való visszaélés átkának. Ha egy festő a valósághoz hűen megfestette
volna ezt a főúri társaságot, mindnyájuknak szégyellni kellett volna
magukat. Borzalmas módon mutatkozik itt meg a mértéktelenség
következménye. A könnyelmű gúnyolódás lelkülete veszi körül őket, s még a
szent sem szent előttük. Azokat az edényeket, amiket az Isten templomában való használatra készítettek, előhozatják, hogy mulatozásukon használják. A mai napig megvan az alkohol erkölcsi pusztító hatása. Tisztességes, művelt emberek csúsznak le olyan iszákosok társaságába, akik már semmit sem szégyellnek. Maga a kegyes Noé is saját fia gúnyolódásának tárgyává vált az ital miatt.
Jézus tanítványai számára mindebből magától értetődően adódik az a tanulság, hogy őrizkedjenek az ünnepi lakomák ilyen fajtáitól. Hogyan illene a mámor és mértéktelenség annak követőihez, aki minden időben azt kereste, ami az Atyának kedves?
Erre a fegyelmezetlen társaságra hirtelen rászállt Isten rettentésr. Félelmetes fénylő szavakat írt az angyalkéz a falra. Mindenki remegett. Az anyakirálynő tanácsára hívatták Dánielt. Micsoda ellentét: Dániel viselkedése, és a részeg főuraké. Önzetlenül, nem keresve a maga hasznát, elutasítja a nagy kitüntetést, amit a rejtély megfejtéséért ajánl fel neki a király: a bíbort, az aranyláncot és minden más megtiszteltetést. A király megtarthatja ezeket magának! Dániel bátran elétárja a királynak a bűneit, és Isten ítéletét hirdeti neki.
Ma is szükségük van a könnyelmű italozóknak és csúfolódóknak ilyen bizonyságtevőkre, akik megmondják nekik az igazságot. Isten adja meg nekünk Dániel bátorságát és önzetlenségét! Isten ítélete így szólt Belsazár felett: "Megmérettél, és könnyűnek találtattál"! Ütött az utolsó órája és ő ivott. Birodalma elpusztul, és a király úszik az alkoholban. Isten ítélete vár rá, és ő részeg. Hogyan állunk mi az alkohollal?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése