"Én, a presbiter, a kiválasztott Úrnőnek és gyermekeinek, akiket
igazán szeretek... akiket azért az igazságért szeretek, amely bennünk
van, és velünk lesz örökké."
2János 1-2
János apostol nagyon szeret szimbólumokban beszélni. Egyik legszebb
szimbóluma áll itt előttünk. A keresztyének alapvető vallástétele: Jézus
Krisztus Úr. Igen veszedelmes volt ez a kijelentés. A Római Birodalomban
ez a cím, a "Küriosz", egyedül a császárt illette meg. Aki Jézust mondta
Küriosznak, a császár istenségét és mindenhatóságát tagadta, ez lett a
keresztyénüldözések egyik fő alapja. De János tovább megy ennél. Az egyház
Krisztus menyasszonya. Az asszony joggal viseli férje rangját. Az egyházat
megilleti Krisztus rangja, tehát Úrnő, Küria. Így címezi levelét egyik
szeretett egyházának. Így szól levele a mi egyházunkhoz is. Tudjuk mi ezt?
Fel tudjuk fogni, mit jelent ez a ritkán említett címzés? Ha Isten ezt
ajándékozza nekünk, milyen kellene legyen egyházunk élete, hogy
megfeleljen ennek a méltóságnak? Ne legyen rongyos! Öltözzön az igazság
hófehér ruhájába. Méltó módon várja eltávozott Urát, és úgy vigyázzon
annak otthonára, gyermekeire, hogy rangját, tisztességét gáncs ne érje, ha
hazaérkezik. János azért szereti az egyházat, mert abban jelen van az
Igazság. Így személyként, nagybetűvel, hiszen Krisztus az, aki velünk van
és marad örökké.
Uram, Istenem, oda jutottunk, hogy legfeljebb mosolyogni tudunk azon a
rangon, amit egyházunknak, s benne tagjainak, azaz gyermekeinek
örökségképpen ajándékoztál. Szolga lett az Úrnőből, és az a legnagyobb
baj, hogy szolgának is érzi magát. Emeld fel a fejét! Tanítsd meg Úrnőként
viselni Vőlegénye rangját! Engem is taníts meg mosolygás nélkül komolyan
venni ezt a méltóságot. Segíts, hogy legyek hasznára mindazoknak, akik
ezért dolgoznak! Te már megszégyenítetted azokat, akik szolgává tették, de
a mi fejünk még nem emelkedett fel. Lelki ruhánk rongyait még nem tudtuk
levetni. Én is szeretnék részt venni a megújulásban. Segíts, Uram! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése