Napi áhítat- Naponkénti kísértés

Hét témája: Mindennapi teendők/Naponként Olvasmány: 1Móz 39,1–21

 Ha valami rosszra akarnak rávenni, két jó lehetőséged van: vagy bedugod a füled, vagy elrohansz onnan.

„Amikor Józsefet elvitték Egyiptomba, megvásárolta őt az izmaeliektől, akik odavitték, egy egyiptomi ember: Potifár, a fáraó főembere, a testőrök parancsnoka. De az ÚR Józseffel volt, ezért szerencsés ember lett, így aztán egyiptomi gazdájának a házába került. Látta a gazdája, hogy vele van az ÚR, és mindazt eredményessé teszi az ÚR, amihez hozzáfog. Megnyerte hát József a jóindulatát, és a háziszolgája lett. Azután háza felügyelőjévé tette, és rábízta egész vagyonát. Attól fogva, hogy házának és egész vagyonának a felügyelőjévé tette, megáldotta az ÚR az egyiptomi ember házát Józsefért, és az ÚR áldása volt mindenén, amije csak volt a házban és a mezőn. Ezért Józsefre bízta mindenét, és semmire sem volt gondja mellette, legfeljebb csak arra, hogy megegye az ételt. Józsefnek szép termete és szép arca volt.
Ezek után történt, hogy Józsefre szemet vetett gazdájának felesége, és ezt mondta: Hálj velem! Ő azonban ezt nem akarta, és azt felelte gazdája feleségének: Nézd, az én gazdámnak semmi gondja sincs mellettem háza dolgaira, és rám bízta mindenét. Senki sem nagyobb nálam ebben a házban. Semmit sem tiltott el tőlem, csak téged, mert te a felesége vagy. Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot, vétkezve az Isten ellen?! Bár az asszony nap mint nap ezt mondogatta Józsefnek, ő mégsem engedett neki, és nem feküdt mellé, hogy vele legyen. Egy napon, mint mindig, bement József a házba a munkáját végezni. A háznép közül senki sem volt a házban. Ekkor megragadta őt az asszony a ruhájánál fogva, és azt mondta: Hálj velem! Ő azonban otthagyta ruháját az asszony kezében, futásnak eredt, és kiszaladt. Amikor az asszony látta, hogy kezében hagyta a ruháját, és kifutott, összecsődítette háza népét, és ezt mondta nekik: Nézzétek, egy héber embert hozott hozzánk, és az csúffá tesz bennünket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, de én hangosan kiáltozni kezdtem. Amikor meghallotta, hogy jó hangosan kiáltozni kezdek, nálam hagyta a ruháját, futásnak eredt, és kiszaladt.
Az asszony magánál tartotta József ruháját, míg az ura haza nem jött. Akkor neki is ugyanazt mondta: Bejött hozzám a héber szolga, akit idehoztál, hogy csúffá tegyen engem. De amikor hangosan kiáltozni kezdtem, nálam hagyta a ruháját, és kifutott.
Amikor a gazdája meghallotta feleségének a szavait, amelyeket neki mondott: Ilyen dolgokat tett velem a szolgád! – akkor haragra gerjedt. Fogta Józsefet a gazdája, és abba a börtönbe vetette, ahol a király foglyait tartották fogva. Így került József a börtönbe. De az ÚR Józseffel volt, hűséges maradt hozzá, és gondoskodott róla, hogy elnyerje a börtönparancsnok jóindulatát.”

Magyarázat

Nagyon óvatosan kell olvasnunk ezt a történetet. Mert nem arra kell elsősorban odafigyelnünk, ami történik. Számunkra nem Potifárné, nem a kísértés módja és az abból való menekülés útja és módja a fontos. Még csak az sem, hogy József inkább a börtönt választotta, mint hogy a kísértésnek engedjen. A történet lényege az elején és a végén van: De az Úr Józseffel volt. Ahhoz, hogy a naponkénti kísértésnek ellen tudj állni, Istennel való kapcsolatodban kell biztosnak lenned. Henry Blackaby írta, hogy amíg a Krisztussal kötött szövetségben é­lünk, addig nem kell áldásért imádkoznunk, mert már abban élünk. Az már Isten kezében van, hogy ezt milyen formában adja nekünk. Másképp tapasztalta meg József is Potifár házában, és másképp a fáraó börtönében. Egyvalamiben biztos volt, ha Isten vele van, bárhol is van, áldás van az életén. A kísértés ezt az áldottságot fenyegeti az életünkben. A kísértés naponkénti kísérője az életünknek, de csak fenyegetés, így nem kell bukást is jelentenie az életünkben. Vedd komolyan, hogy Isten szövetségében áldott életet élhetsz. Vigyázz rá, nehogy elveszítsd egy pillanatra is.

(Vas Ferenc)