Amikor Nabukodonozor elfoglalta Jeruzsálemet, és a város romokban hevert, amikor a halottak még szerteszét hevertek temetetlenül és az ellenség ünnepelte a győzelmét, Jeremiás olyan zúgolódást vett észre kortársai között, amit nem hallgathatott el.
Ebben a zúgolódásban az izraeliták szívének helytelen magatartását ismerte fel Isten ítéletével szemben. Ki mondhatja azt, hogy mindez megtörténhetett az Úr parancsa nélkül? "A magad gonoszsága fenyít meg téged." (Jer. 2,19) Ki-ki a maga bűnei ellen zúgolódjék!
Miránk is érvényes ez az Ige. A mások ellen, vagy Isten ellen való zúgolódás hiábavaló, de üdvös amire Jeremiás felhív minket:
"Ki-ki a maga bűnei ellen zúgolódjék"! Ez a zúgolódás a helyes önvizsgálatból ered, amire így szólít fel Jeremiás: "Tudakozzuk a mi utainkat, és vizsgáljuk meg és térjünk az Úrhoz". (40. v.)
Erre a helyes zúgolódásra tanít bennünket Trudel Dorottyának, a maennedorfi intézet alapítójának példája. Az Úrnak ezt a szolgálólányát késő este hívták egy távol lakó beteghez. Késő éjjel tért haza fáradtan és éhesen.
Azt remélte, hogy valaki vacsorával várja, de senki sem gondolt erre. Haragos gondolatok támadtak fel szívében emiatt.
Másnap reggel valaki véletlenül hallotta, amint buzgón könyörgött Trudel Dorottya, hogy bocsássa meg az Úr zúgolódó gondolatait amiatt, hogy elmúlt éjjel senki sem gondolt arra, hogy őt vacsorával várja.
Így gyakorolta Ő a zúgolódást a saját bűnei ellen.
Ez az útja a boldog, igazi keresztyén életnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése