Milyen nyugalmat, milyen biztonságot ad ez az ige! Nem vagyunk a magunkéi, nem vagyunk egyenként, gazdátlanul kidobva a világ országútjára. Nincs biztosabb kötelék, mint a szőlőtő és a belőle kiágazó szőlővessző között. Életünk Krisztusba van beoltva. Ő gondoskodik rólunk, Ő irányítja lépteinket, Ő juttat eredményekhez, Ő biztat, ha elfáradunk, Ő vigasztal, és meggyógyít, ha idegenek megtörik rostjainkat, Ő ad erőt, hogy megteremjük életünk értékes gyümölcseit. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy vegyük át minden adományát, ahogy a szőlővessző szívja magába a tőke erejét, és teremjük meg a várt gyümölcsöt: az Isten céljait szolgáló életet. Ennyi az egész. De ebben nincs alku. Aki a kapott élő nedveket csak arra használja fel, hogy magát felékesítse és büszkélkedjék ragyogó zöld levelekkel, arra nincs szükség. Sok vesszője van egy egészséges tőkének, azt tartja meg a gazda, amelyik terem. Egy évben többször is végigvizsgálja a kertet ollóval a kezében. Miért ne vágná le a felesleges vesszőt? Ha az ép vesszőn is csúnya vízhajtásokat lát, bizony csattog az ollója. Nem haragból. Csak célszerűen. A szőlőnek teremnie kell, ha élni akar.
Krisztusom, ha azt akarod, hogy teremjek, olts be egészen magadba! Te vagy a tőke, ha nem adsz elég erőt, nemcsak teremni nem tudok, de el is száradok. Szőlővessző helyett száraz kóró marad csak rajtad. Termésem a Te termésed. Terméketlenségem a Te veszteséged. Ha terméketlen, száraz venyigévé válok, hiábavaló rajtam minden áldásod. Te mondtad: "Aki kér, az kap." Én most kérlek: Tégy termő vesszővé! Adj értelmet, szépséget, eredményt életemnek! Te vagy az Úr, tégy szolgáddá! Atyád Atyámmá lett, tégy gyermekévé! Az én ügyem a Te ügyed, intézkedj, Uram, hogy eredménye legyen a Te áldozatodnak és az én hitemnek! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése