2016. augusztus 30., kedd

Mindennap az Ige fényében- AZ ÖRÖKKÉVALÓ DICSÉRET

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 13,7-17 

 

7 Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket. 8 Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. 9 Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni. Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik velük élnek. 10 Van oltárunk, amelyről nincs joguk enni azoknak, akik a sátorban szolgálnak. 11 Mert amely állatok vérét a főpap a szentélybe beviszi a bűnért, azoknak testét megégetik a táboron kívül. 12 Ezért Jézus is, hogy megszentelje a népet tulajdon vére által, a kapun kívül szenvedett. 13 Menjünk ki tehát őhozzá a táboron kívülre, az ő gyalázatát hordozva. 14 Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük. 15 Általa vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét. 16 A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten. 17 Bízzatok vezetőitekben, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre úgy, mint akik erről számot is adnak. Hadd tegyék ezt örömmel és ne sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra.

"Általa vigyük Isten elé a dícséret áldozatát mindenkor: nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét."

(Zsid 13,15)


Kétféle áldozat van: bűnért való áldozat és dicsőítő áldozat. Bűnért való áldozatokat mutattak be az ószövetségi korban mindvégig. Jézus Krisztus volt azonban az utolsó áldozat. Ő egyszer s mindenkorra meghalt a bűnért. Az örökkévalóságig sem fognak újból semmiféle bűntörlő áldozatot meggyújtani.
Dicsőítő áldozatokat is gyakran mutattak be az ószövetségi korban. Mégis, valójában csak azután tanultuk meg dicsőíteni Istenünket, miután Jézus Krisztusban megcselekedte hatalmas tetteit. Most a dicsőítő áldozatok szállnak fel Istenhez örökkön örökké.
"Általa vigyük Isten elé a dícséret áldozatát." A dicsőítő áldozat csak Jézus által kedves Isten előtt. Az Ószövetségben sok "ezt tedd", és "ezt ne tedd" szabály volt az istentiszteleti áldozattal kapcsolatosan. Az Újszövetségnek is vannak szabályai. Az alapvető és mindent magában foglaló szabály az, hogy a dicsőítő áldozatot Jézus által kell Isten elé vinni.
A dicsőítés azok ajkáról fakad, akik ismerik Krisztust. Ők a szájukat használják arra, hogy dicsőítsék Istent. A legtöbb gyülekezet szívesen énekli: "Ó, bárcsak ezer nyelvem volna ... dícséretedre Istenem" (Evangélikus énekeskönyv 63. ének ford. megj.). Nagyon sok ember azonban még azt az egyetlen nyelvet sem használja, amelyet Isten adott neki.
Nem szabad csak ajkunkkal dicsőítenünk Istent. "Ne csak szájjal dícsérjelek, s ne is csupán szívemmel, adj olyan éltet, mely magasztal lelkemmel és testemmel." Viszont ismét, ha oly életet kérünk, amely tele van dicsőítéssel, akkor nyilván ajkunkkal is dicséret áldozatát akarjuk vinni.
"Vigyük Isten elé a dícséret áldozatát mindenkor." A dicsőítő istentiszteletnek állandóan folynia kell. Nem szabad megszakítanunk. Végül is a dicsőítő áldozat annak a gyümölcse, amit Isten maga ültetett. Isten bőségesen vetett, gazdagon kell hát aratnia. Dicsősége soha nem ér véget. Mióta Krisztus bemutatta az utolsó bűntörlő áldozatot, a Szentlélek ajándékát adta nekünk. A Lélek az a láng, amely meggyújtja a dicsőítő áldozatot.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése