"Ti vagytok, akik megmaradtatok velem az én kísértéseimben" (Lk 22,28)
Való igaz, hogy Jézus Krisztus velünk van kísértéseinkben; de vajon mi vele megyünk-e az Ő kísértéseibe? Sokan nem járnak többé Jézussal attól a perctől kezdve, amikor megtapasztalták, mit tud tenni Ő. Ügyelj arra, hogy Jézussal tartasz-e akkor is, amikor Isten életkörülményeidet megváltoztatja, vagy ekkor átállsz a világ, a test és az ördög oldalára? Viseljük ugyan a hozzátartozás jelét, de vele is járunk? "Ettől fogva sokan visszavonultak tanítványai közül és nem jártak többé vele" (Jn 6,66). Jézus kísértései egész életén át tartottak, így végigkísérik Isten Fiának bennem lévő életét is. Abban az életben, amelyet most élek, Jézus Krisztussal járok-e? Azt képzeljük, hogy védekeznünk kellene néhány olyan dolog ellen, amit Isten enged meg az életünkben. Soha! Isten irányítja életkörülményeinket; és bármilyenek is azok, nekünk csak arra kell ügyelnünk, hogy "megmaradjunk Vele az Ő kísértéseiben". Itt az Ő kísértéseiről van szó, nem a miénkről; ezek Isten Fiának bennünk levő élete ellen irányulnak. Testi életedben Jézus Krisztus becsülete forog kockán. Hűséges maradtál-e Isten Fiához azokban a kísértésekben, amelyek az Ő benned való életét szorongatják? Továbbra is Jézussal jársz-e? Az út átmegy a Gecsemánén, a város kapuján, egészen ki a táboron kívül. Magános út ez, és arra visz, ahol már lábnyom sem tálalható - csak ez a hang hallatszik: "Kövess engem!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése