Több éve már annak, hogy felfigyeltem a TV-ben elhangzó interjúra, amiben egy természetgyógyász az úgynevezett kézrátételes fényadásról beszélt. A lényege az volt, hogy a fényadáskor tulajdonképpen szeretetet adunk át a másik beteg embernek és ez alatt mind a ketten gyógyulnak.
Nagyon megörültem ennek a lehetőségnek, mert egy súlyos betegséggel kínlódtam, és erkölcsileg nagyon mélyen voltam. A tanfolyam első előadásain az előadó a Bibliából vett igék alapján beszélt a szeretetről, és hogy ezt hogyan kell továbbadni a betegeknek. A tanfolyam elvégzése után ingyenes gyógyítói napokon sok beteg örömmel mondta, milyen jó, hogy végre valaki türelemmel meghallgatta problémáikat, mert ez fél gyógyulás. Egy ilyen gyógyítói napon kihirdették, hogy jelentkezni lehet úgynevezett kézelemzési tanfolyamra, amire a jó tapasztalatok alapján fényadók és betegek is sokan jelentkeztek.
Ekkor kezdődött életemben az a sorozat, ami az úgynevezett szeretet adástól a kézelemzés, íriszdiagnosztika, pszihotronika, szellemgyógyászat és radiesztézia olyan fokáig terjedt, amely az érzéken túli észleléssel foglalkozik, de nem tudomány. Egy szenzitív ingázó a mások tudatalattiját be tudja mérni, vagyis bármit megtudhat róla, de mindezt csakis úgy, hogy az ingázó tudatos párbeszédet folytat az ingázáskor egy démoni szellemmel, aki először készséggel segít, de aztán benyújtja a számlát.
Ekkor már egyedül csak Jézus Krisztus tud ebből a rabságból kiszabadítani. Ez nagyon bebizonyosodott, mert amikor szabadulni akartam, sorozatos autóbalesetek jöttek, és végül egy táblával védett kereszteződésnél – mintha redőnyt húztak volna le a szemem előtt – megállás nélkül behajtottam a főútra, egyenesen egy teherautó két kereke közé. Amikor felocsúdtam az ütközés okozta kábulatból, kinyitottam a totálkárossá vált autó összeroncsolt ajtaját, és kiszálltam egyetlen karcolás nélkül. Az intézkedő rendőr, amikor meglátott, így kiáltott föl, “ember, maga másodszor született”!
Ezután jött – már Isten kegyelméből – egy olyan sorozat, hogy “véletlenül” kaptam Máté evangéliumáról szóló kazettát, amit a hosszú utaimon többször végighallgattam. Majd ismét “véletlenül” Pasaréten egy igehirdetés, amit bár felháborodva fogadtam, de mégis annyira nekem szólt, hogy úgy éreztem, mintha összetörtek volna. Ezután jöttek a vívódások, amiben sokszor jól érthető hangok hol vádoltak, hol öngyilkosságra akartak rávenni, de ekkor már egy sokkal nagyobb hatalom munkálkodott bennem. Visszamentem ahhoz a lelkészhez, akit akkor gorombának tartottam. Egy hosszú beszélgetés után imádkozva megvallottam az Úr Jézus Krisztusnak bűneimet, és megköszöntem, amit értem tett a kereszten. Befogadtam Őt, mint Uramat és Megváltómat. Azóta rendszeresen járok a helyi gyülekezetbe, ahol presbiterré választottak. A Gedeon társaság tagjaként pedig – az Úr iránti hálából – nagy örömmel osztom a Bibliát.
Sokak okulására szeretném elmondani: teljes bizonyosságot szereztem arra nézve, hogy Isten megváltott gyermeke vagyok, mert Jézus Krisztus vérével minden bűnömet eltörölte. Mégis az ördög többször kísért azzal a gondolattal, hogy bűneim olyan súlyosak, hogy emiatt Isten talán nem is bocsátott meg, vagy, hogy nem is volt igazi bűnbánatom.
Megértettem azonban, hogy az ördög életünk folyamán mindig fog kísérteni, de vallom János apostollal, “Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1Jn 1,9)
Ez a féltés – hogy nehogy más is belemenjen ebbe a rettenetes csapdába – íratta le velem ezt a bizonyságtételt.
(Áldás, Békesség,1999 Pünkösd- Becsei Tamás-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése