Attól függően, hogy milyen közösségről beszélünk, egyszerre 3-4, sőt, bizonyos esetekben akár öt különböző generáció is képviseltetheti magát a tagjai között.
A veteránoktól kezdve (akik 1946 előtt születtek) a "Baby Boomereken", (1946-1964) X, Y és Z generációkon át (1965-1980; 1981-1996; 1997-2010) egészen az úgynevezett "Alfa" generációig (akik a 2010 után születettek) mindenki, aki a munkahelyeken, iskolákban vagy a templomok padsoraiban ül, a felsorolt korosztályok valamelyikét képviseli.
Azt pedig már tapasztalatból is tudjuk, hogy az együttélés ilyen téren sem nevezhető könnyűnek.
Gyakran hallom, különösen az idősebb korosztály képviselőitől, hogy "bezzeg a mai fiatalok",
Gyakran hallom, különösen az idősebb korosztály képviselőitől, hogy "bezzeg a mai fiatalok",
Mert noha népszerű úgy gondolni ezekre a szakaszokra, mint egymást követő, egyre inkább negatív tulajdonságokkal bíró generációkra, a valóság ennél sokkal összetettebb.
Mint tudjuk, az élet nagyon ritkán fehér, vagy fekete. Szeretjük és sokszor akarjuk is így látni,
Mint tudjuk, az élet nagyon ritkán fehér, vagy fekete. Szeretjük és sokszor akarjuk is így látni,
mert valami furcsa okból kifolyólag megnyugtat bennünket a dolgok végtelen leegyszerűsítése,
de attól még a valóság az, hogy a valóság a színek megszámlálhatatlan árnyalatában ismerhető meg csupán.
Mert miközben igaz az, hogy a "mai fiatalok" (kezdve az Y generációval és egészen az Alfáig) "folyton a telefonjukat nyomkodják" és velük szemben a "Baby Boomerek" megbízható munkaerőként és lojális csapattagként vannak számontartva, addig azt is látni kell, hogy a fiatalabb generáció nagyra értékeli a logikus és jelentéssel bíró célokat (tudni akarják, hogy miért dolgoznak és azzal milyen nagyobb ügyet szolgálnak) és az idősebb korosztály gyakran szkepticizmussal tekint a különböző (technikai, vagy másmilyen) újításokra.
Ami azonban egyértelműen (feketén-fehéren) kimondható, az az, hogy a közösségek ereje pontosan ebben a sokszínűségben rejlik. Minden generáció tanulhat valamit a másiktól – hűséget, kitartást, rugalmasságot, társadalmi érzékenységet...
Ami azonban egyértelműen (feketén-fehéren) kimondható, az az, hogy a közösségek ereje pontosan ebben a sokszínűségben rejlik. Minden generáció tanulhat valamit a másiktól – hűséget, kitartást, rugalmasságot, társadalmi érzékenységet...
Nem véletlen, hogy Pál apostol arra bátorítja a fiatal munkatársát, Timóteust, hogy legyen példa a gyülekezetben – az idősebb és fiatalabb generációknak egyaránt.
Timóteus a hagyomány szerint ekkor valahol a harmincas évei közepén járhatott.
Mintha Pál egy Y generációs fiatalnak írna ma.
Így hát soha ne felejtsd el: a sokszínűség nem hátrány, hanem előny – és ezt az idősebb generációk tudják a legjobban... hiszen az ő életük során jelent meg a színes televízió.
(Ömböli Krisztián)
Így hát soha ne felejtsd el: a sokszínűség nem hátrány, hanem előny – és ezt az idősebb generációk tudják a legjobban... hiszen az ő életük során jelent meg a színes televízió.
(Ömböli Krisztián)

