„De az Úr ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” Sámuel első könyve 16.fejezet 7.vers
Eszembe jutott a Kis herceg: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. (…) a szem vak. A szívünkkel kell keresni.”Egész kicsi koromban találkoztam először a Kis herceggel. Nem volt más számomra csak egy könyv telis-tele érdekes figurákkal, rajzokkal. Volt benne egy kígyó, aki épp egy vadállatot nyelt le.
Erős indítás volt. Egy másik rajz egy rókát ábrázolt, aki figyelt, bátortalanul közeledett, majd leült és idővel barátokká váltak a kis herceggel. Kicsiként értelmetlennek tűnt ez a mese, talán pont azért, mert nem mese, csak a mesék köntösébe van bújtatva. Sokkal több ez egy kitalált történetnél….
Egy olyan társadalomban, ahol a külsőség irányít szinte mindent, nehéz elképzelni, hogy lehet ezt másképp is csinálni. Pedig lehet, sőt kell is.
Egy olyan társadalomban, ahol a külsőség irányít szinte mindent, nehéz elképzelni, hogy lehet ezt másképp is csinálni. Pedig lehet, sőt kell is.
Erre a megállapításra akkor jutottam, amikor Dávid történetével kicsit mélyebben is foglalkoztam. Sámuel észrevétlen végzi a feladatát, amit Isten rábízott.
Keresi a megfelelő királypalántát, aki örökölheti Saul helyét. Egyáltalán nem meglepő, hogy Sámuel olyan ifjúra gondol, aki külsőleg a leginkább megfelel a királyi ideálnak, annak a képnek, amilyet a nép elvár. Isai felsorakoztatott fia közül szinte mindegyik megfelelt volna az elvárásoknak.
Az egyetlen fiú, a legkisebb, aki kimaradt a bemutatkozásból Dávid.
Sámuel nem is gondolt volna rá, hiszen csepp még és gyenge is. Sok mindent eltudott volna róla képzelni a próféta csak azt nem, hogy király legyen. Isten viszont másképp látta.
Ő tovább nézett a látszaton és a külsőségeken.
Ő azt nézte, hogy mi van a szívében, milyen ember, milyen vezető válhat belőle.
Az embereknek vannak hibái, ahogy Dávidnak is voltak és ahogy nekünk is vannak.
Az embereknek vannak hibái, ahogy Dávidnak is voltak és ahogy nekünk is vannak.
Néha hozunk helytelen döntéseket, tévedünk rossz útra, de ez nem változtat az értékünkön és azon, ahogy Isten lát bennünket. Lehet, hogy a külvilág megítélése szerint nem vagy olyan fontos vagy értékes, Isten szemében viszont egy gyémánt vagy!
Legyen ez a mai nap bátorítása: Isten azt nézi, ami benned van és nem azt, ami rajtad!
Áldott napot!
(Csomó Hajni)
Áldott napot!
(Csomó Hajni)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése