2026. április 26., vasárnap

Világosság és sötétség ✨🌹

,, ✨🌹Az ítélet pedig az, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak. 
Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. 
Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.,, János 3:19-21

Szeretjük a világosságot, úgy látszik, ilyen az alap természetünk: megújul az életkedvünk, ha a hosszú téli éjszakák után végre tavaszodik, és érezhetően hosszabbak a nappalok, jobb kedvünk lesz, ha borús napok után kisüt a nap. A gyerekek közül vannak olyanok, akik nem mernek elaludni, ha sötét van a szobában, kell nekik valamilyen fény. A világossághoz jó, a sötétséghez rossz gondolatokat társítunk.

A fenti mondatokban Jézus magáról beszélt, mint aki a Világosság, aki eljött a világba. 
Amikor ez történt, a (lelki) világosságot is elhozta magával: életével, szavaival, és tetteivel bemutatta, hogy milyen Isten, hogy jobban megismerjük és megszeressük őt. 
Megdöbbentő, de azt tapasztalta, hogy sok ember jobban szerette a sötétséget, mint a világosságot (annak ellenére, hogy alaptermészetünk, hogy szeretjük a világosságot.) 
Hogy lehet, hogy vannak, akik a sötétséget választják, és elutasítják a Világosságot? 
Jézus szerint azért, mert ezek az emberek a rosszat teszik, és nem akarják, hogy lelepleződjenek. Alaptermészetünk idővel megváltozhat, ha a világosság szeretete helyett a sötétséget választjuk, 
ha Krisztus helyett az ellenség sugalmazására hallgatunk, és a jó tettek helyett a rosszat tesszük.

De van egy jó hírem: ugyanez fordítva is megtörténhet: hogy a sötétség helyett a Világosságot választjuk, és akkor a rossz tetteket felváltják a jó cselekedetek. 
Ez a mindennapi kis döntéseinken múlik, amikor eldönthetjük, hogy mivel és kivel töltjük az időnket, és mit engedünk be a gondolatainkba. Ma melyik irányba akarsz változni?

(Simon Csaba)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése