Keresem az utat, vissza Istenhez. Azt hiszem, hogy eltávolodtam tőle.
Közben meg a körülményeim is úgy alakultak, hogy ne legyek tisztában azokkal az ajándékokkal, amiket egykor Istentől kaptam.
Az életem jelenlegi időszakát, ha le lehetne írni, leginkább egy ködös labirintushoz tudnám hasonlítani. Sehol sem találom a kiutat, pedig úgy vágyik a lelkem a békességre, nyugalomra.
Vágyom arra, hogy ismét Isten közelségét érezzem. Rajtam már csak Ő segíthet.”
Ismerősek ezek a gondolatok?
Ha megfigyeljük, a zsoltár eddigi szakaszáig Dávid bocsánatért imádkozott.
Most talpra állás pillanatának vagyunk szemtanúi.
Ismerősek ezek a gondolatok?
Ha megfigyeljük, a zsoltár eddigi szakaszáig Dávid bocsánatért imádkozott.
Most talpra állás pillanatának vagyunk szemtanúi.
Dávid arról tesz bizonyságát, hogy a megtérés Isten kegyelmi ajándéka. Szüksége van rá.
Nem palotára, ruházatra, hatalomra, tudományra van szüksége, hanem egy tiszta szívre.
Élete mélységében talán rádöbbent arra, hogy pont attól távolodott el, akitől származik az élet maga. Meghoz egy fontos döntést úgy az életére, mint a lelki egészségére nézve: bocsánatot kér Istentől.
Ezzel a bocsánattal együtt egy tiszta szívet, és Isten által megerősített lelket kér.
Az élet akkor igazán valódi, ha Isten a részese!!
Olyan csodásan fogalmaz az író: „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Példabeszédek 4,23)
Dávid Istennel folytatta életútját. Menj tovább az Úrral!
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése