A gond ott kezdődik, ha nem épp úgy alakulnak a dolgaink, terveink, ahogyan azt elképzeltünk.
Mi az első reakciónk az ilyen esetekben?
Hát sok minden lehet, netán harag, idegesség, csüggedés, vagy csak feladnánk az egészet.
Fájó szívvel beletörődünk, hogy úgysem fog megváltozni az a személy; úgysem fognak másképp megoldódni a terveink; sőt, olykor dühösen tesszük fel Istennek a kérdést, azt a bizonyos miértet.
Összegezve a fent leírtakat, arra a következtetésre juthatunk, hogy ha valami nem sikerül, akkor sok minden kavarog a fejünkben, de az alázat nem épp a legelső helyeken szerepel.
Összegezve a fent leírtakat, arra a következtetésre juthatunk, hogy ha valami nem sikerül, akkor sok minden kavarog a fejünkben, de az alázat nem épp a legelső helyeken szerepel.
Ebben a fejezetben egy különleges eseménynek vagyunk tanúi.
A többi királyoktól eltérően Dávid királyban sok volt az alázat.
Mindig emlékezett arra, hogy honnan emelte fel Isten őt, és azokat a hatalmas sikereket, amiket elért, nem magának, hanem Isten kegyelmének és szeretetének tulajdonította.
Elhatározta, hogy hajlékot készíttet Isten számára. Azonban Istennek más volt a terve.
Nátán prófétától megüzente a királynak, hogy nem építhet házat, csak majd az utódja.
Isten pedig gazdagon megfogja áldani az utódait mindörökre.
Dávid király, a hatalmas uralkodó alázattal és hálával vette tudomásul Isten akaratát.
Talán olykor mi is ezt kell tennünk. Elfogadni Isten akaratát, hisz neki áldásos tervei vannak ránk nézve is.
Dávid király, a hatalmas uralkodó alázattal és hálával vette tudomásul Isten akaratát.
Talán olykor mi is ezt kell tennünk. Elfogadni Isten akaratát, hisz neki áldásos tervei vannak ránk nézve is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése