,,💞Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!,, János evangéliuma 14. fejezet 27. vers
Mikor idén tavasszal, feleségemmel Máltán jártunk, többször felidéztük Pál apostol kalandos oda jutásának történetét.
Ahogy Lukács írja, egy akkora tengeri vihar tört rájuk, hogy több napig nem látták sem a napot, sem a csillagokat, tehetetlenül hánykolódtak a tajtékzó hullámok között, a matrózok kétségbeesetten dobálták ki a felszerelést és a rakományt, csakhogy a hajót megmentsék, de a helyzet egyáltalán nem javult.
Ahogy olvassuk; „a rémséges vihar folyton dühöngött, odalett már minden reményünk, hogy megmenekülünk.” (Apcsel.27:20)
Az apostol azonban nem esett pánikba. Sőt a többieket bátorította „legyen lelketek bizakodó, mert senki sem fog elveszni közületek.” (Apcsel.27:22), aztán további két hét vergődés után, megismételte „Egyikteknek sem vész el egy haja szála sem” (34.vers), majd leült, megtörte a kenyeret és békésen megvacsorázott előttük.
A nagy kérdés: Mi volt Pál titka? Hogyan tudott ilyen körülmények között is higgadt és nyugodt maradni?
Talán ilyen volt a habitusa, az alaptermészete? Esetleg Lukács az orvos valami jó nyugtatót írt fel neki? Vagy a tanulmányai során elsajátította a szorongás leküzdésének különleges módszereit, pozitív gondolkodás, kognitív terápia, stb.?
Netán annyira magabiztos volt, hogy ő mindent meg tud csinálni, neki minden sikerül és nem számolt semmiféle kudarccal, veszteséggel?
Vagy épp ellenkezőleg, azért volt nyugodt, mert feladta, nem érdekelte, hogy mi történik, most már minden mindegy?
Pál titka valami egészen más volt: rendelkezett Jézus békességével.
Ez pedig nem más, mint egy naponkénti élő, bensőséges kapcsolat a Megváltóval.
Ezért írja fiatal munkatársának: „Tudom kinek hittem” (2Tim.1:17).
(Róm.8:38-39).
(Tóth Szilárd)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése