„⭐Bárcsak állhatatosak volnának útjaim, hogy megtartsam rendelkezéseidet!” –
Zsoltárok 119,5
Ez az egyszerű fohász szívből jön. Nem kér mást, mint hogy a belső iránytűnk igazodjon Isten útjaihoz.
A zsoltáros nem azt mondja, hogy már tökéletes, hanem azt: vágyik rá, hogy hűséges legyen.
Ez nem önbizalommal teli vallomás, hanem alázatos felismerés: az ember hajlamos letérni a jó útról. Olyan könnyen jön a figyelmetlenség, a megalkuvás, a sodródás.
Ez nem önbizalommal teli vallomás, hanem alázatos felismerés: az ember hajlamos letérni a jó útról. Olyan könnyen jön a figyelmetlenség, a megalkuvás, a sodródás.
Isten azonban nem azt várja, hogy hibátlanok legyünk, hanem hogy irányba maradjunk, és minden eltérés után visszatérjünk Hozzá.
A hit nem gépiesen betartott szabályok rendszere, hanem szívből fakadó hűség Isten szavához.
Ezért imádkozik a zsoltáros: legyen az életem egyenes, hogy ne csak halljam az Igét, hanem aszerint is éljek. Mert a valódi szabadság nem az, amikor azt teszem, amit akarok, hanem amikor azt akarom,
amit Isten akar. Ez a vágy ma is aktuális. Kérhetjük Istent, hogy formálja az akaratunkat, erősítse meg az útjainkat, és adjon kitartást ott, ahol hajlamosak lennénk feladni vagy elengedni a kezét.
Ima: Uram, alakítsd a szívemet úgy, hogy vágyjam a Te útjaidat.
Adj állhatatosságot, hogy ne csak halljam, hanem meg is tartsam, amit mondasz. Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése