Pál apostol nem kevesebbre hív, mint hogy Isten követői, szó szerint „utánzói” legyünk.
Ez nem felszínes vallásosságot jelent, hanem egy mély, belülről fakadó életformát: olyanná válni, mint az Atya, akinek gyermekei vagyunk.
Gyermekként természetes, hogy utánozzuk szüleinket.
Gyermekként természetes, hogy utánozzuk szüleinket.
Isten gyermekeként is ez a hivatásunk: tükrözni az Ő jellemét – különösen a szeretetben.
De milyen szeretetről van szó?
Nem érzelmi hullámzásról, hanem olyan önfeláldozó szeretetről, amelyet Jézus Krisztus mutatott meg.
Ő nem csak beszélt a szeretetről – odaadta önmagát.
Az ige különleges képet használ: Krisztus áldozata „kedves illat” volt Isten előtt.
Az ige különleges képet használ: Krisztus áldozata „kedves illat” volt Isten előtt.
Az ószövetségi áldozatoknál az illat a teljes elfogadást jelentette.
Amikor Jézus odaadta életét, az Atya teljesen elfogadta azt. És most minket hív arra, hogy életünk – döntéseink, szavaink, tetteink – ugyanilyen „illatot” árasszanak.
Nem tudod saját erődből utánozni Istent. De ha közel maradsz Krisztushoz, az Ő élete fog megjelenni benned.
Áldott napot!
(Pörneki-Csomó Hajnalka)
Áldott napot!
(Pörneki-Csomó Hajnalka)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése