Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén?
De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad!
Íme, a tenyerembe véstelek be, szüntelenül előttem vannak falaid.,, Ézsaiás könyve 49:14-16
Olyan jó olvasni ezt a fenti igét, ami Istent egy nőhöz, egy anyához hasonlítja.
Az Úr olyan, mint egy anya, aki saját testén-lelkén viseli gyermekei nyomát.
A terhességi csíkok, a szétnyílt hasizom, a megsüllyedt méh, a császármetszés, gátmetszés nyoma.
A lelkében hegként élő emlékek a szülészeten vele szemben elkövetett erőszakról, a szülés utáni depresszió magányáról, egy lombik program terheiről, örökbefogadóként a nyomasztó gondolattól, hogy mi történhetett a gyermekével, mielőtt az ő védő karjai közé került.
Isten olyan, mint egy anya. Tenyerén ott viseli újjászülésünk hegeit, szívében az emberi élet minden fájdalmának, veszteségének, kihívásának emlékét, köztük a golgotai magárahagyottság reménytelenségét. Ezek mind ránk emlékeztetik Őt. Istent, aki soha nem felejti el a gyermekeit.
Lehet akármilyen öröktől fogva létező, őt semmi sem tudja korlátozni abban, hogy a valaha élt és még élő összes ember ott legyen a gondolataiban, a szívében, a terveiben. Köztük te és én is.
Nekünk, földi anyáknak vannak korlátaink, az életünk, türelmünk, megértésünk véges.
De Isten végtelen. Olyan, mint egy végtelen, örökkévaló, feltétel nélkül szerető és elfogadó, a gyermekeiért mindent odaadó Anya. És mi Őt képviselhetjük itt a Földön.
Nem tudom, kedves Olvasó, hogy milyen kapcsolatod van vagy volt az édesanyáddal.
Nem tudom, hogy te megtapasztalhattad-e a szülőség örömeit és kihívásait.
Nem tudom, hogy ez a mai ünnep boldog-e számodra vagy inkább megterhelő.
De azt tudom, hogy Isten ma különlegesen szeretne kapcsolódni hozzád.
Mint egy melegszívű Anya, szeretne átölelni, és biztosítani arról, hogy nem vagy egyedül.
Ő sosem feledkezik meg rólad!
(Szilvási-Csizmadia Andrea)
Olyan jó olvasni ezt a fenti igét, ami Istent egy nőhöz, egy anyához hasonlítja.
Az Úr olyan, mint egy anya, aki saját testén-lelkén viseli gyermekei nyomát.
A terhességi csíkok, a szétnyílt hasizom, a megsüllyedt méh, a császármetszés, gátmetszés nyoma.
A lelkében hegként élő emlékek a szülészeten vele szemben elkövetett erőszakról, a szülés utáni depresszió magányáról, egy lombik program terheiről, örökbefogadóként a nyomasztó gondolattól, hogy mi történhetett a gyermekével, mielőtt az ő védő karjai közé került.
Isten olyan, mint egy anya. Tenyerén ott viseli újjászülésünk hegeit, szívében az emberi élet minden fájdalmának, veszteségének, kihívásának emlékét, köztük a golgotai magárahagyottság reménytelenségét. Ezek mind ránk emlékeztetik Őt. Istent, aki soha nem felejti el a gyermekeit.
Lehet akármilyen öröktől fogva létező, őt semmi sem tudja korlátozni abban, hogy a valaha élt és még élő összes ember ott legyen a gondolataiban, a szívében, a terveiben. Köztük te és én is.
Nekünk, földi anyáknak vannak korlátaink, az életünk, türelmünk, megértésünk véges.
De Isten végtelen. Olyan, mint egy végtelen, örökkévaló, feltétel nélkül szerető és elfogadó, a gyermekeiért mindent odaadó Anya. És mi Őt képviselhetjük itt a Földön.
Nem tudom, kedves Olvasó, hogy milyen kapcsolatod van vagy volt az édesanyáddal.
Nem tudom, hogy te megtapasztalhattad-e a szülőség örömeit és kihívásait.
Nem tudom, hogy ez a mai ünnep boldog-e számodra vagy inkább megterhelő.
De azt tudom, hogy Isten ma különlegesen szeretne kapcsolódni hozzád.
Mint egy melegszívű Anya, szeretne átölelni, és biztosítani arról, hogy nem vagy egyedül.
Ő sosem feledkezik meg rólad!
(Szilvási-Csizmadia Andrea)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése