Azt mondja: „Isten képessé teszi azokat, akik igéjéből erőt merítenek, hogy megtudják tenni a lehetetlent.”
Pont az erőtlenek, a gyengék kapnak szárnyat a feladataik teljesítéséhez, és az Istenbe vetett rendíthetetlen bizalom arra készteti az embert, hogy a körülmények ellenére se adja fel.
Csodálatos ígéret ez, amit Ézsaiás ebben a részben megfogalmaz, de jelen olvasóként feltevődik egy kérdés: Hogyan élhetek át többet mindabból, amit Isten kínál a számomra?
Két kérdésre kell válaszolnunk:
1. Hiszem-e, hogy Isten képes egy erőtlen embert győztessé tenni?
Bizonyára nagyon sokan azonnal mondanák rá megfelelő választ: Hiszem!
Ám, ekkor kell feltennünk a következő kérdést:
2. Hajlandó vagyok elfordítani a tekintetem az aggodalom, félelem, stressz örvényétől, és a mennyei dicsőségre, Istenre figyelni?
Sokan azonnal mondanák rá az igenlő választ, azonban a hétköznapokban pillanatok alatt úrrá lesz az életünk felett a félelem.
Mindannyian gyengék vagyunk, de nem kell szuperhősök legyünk. Isten arra hív, hogy higgyünk benne és a tekintetünket, szívünket felé fordítsuk, ahogyan a zsoltárok is mondta:
„De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az Urat tartom oltalmamnak.” (Zsoltárok 73,28)
https://www.youtube.com/watch?v=f-iy-nf5O_w
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése