A minap hallottam egy beszélgetést az átokról, pontosabban a generációs átkokról.
Elgondolkodtam rajta, hogy keresztényként sokszor egy-egy példából minden további kutatás nélkül vonunk le következtetéseket, amiket azután magabiztosan szellemi törvényekként hirdetünk.
Bár az ok-okozati viszonyok feltárása többnyire komoly kutató munkát igényel, a keresztények, keresztény vezetők, gyorsan kimondják a kapcsolatot. Hajlamosak mindenütt szellemi okokat keresni, ha valami nem jól működik egy ember életében, akkor ott átok van.
Ekkor jön a feltáró munka, melyik felmenő mit tett, honnan jön az átok. Az ilyen felderítő munka végén hamar rámondják, hogy a Szent Szellem vezette őket. A feltárás alapján jöhet a bűnvallás, a sokszor már elhunyt ősök bűneinek megvallása, a saját bűnök megvallása, majd az átoktörés.
Ez persze nem elég a tartós szabadsághoz, meg kell változtatni a gondolkodást is az adott területen, valamint a cselekedeteket is. Ha mindezzel készen vagyunk, akkor kimondhatjuk, hogy sikerült megszabadulni az átoktól.
Mindez jól hangzik, én magam is sokáig hittem benne, de valóban ez az igaz-valóság, vagy pedig ez csupán tradíció? Ez annál is inkább fontos kérdés, mert a fenti módszer hatékonyságáról semmilyen kézzelfogható bizonyíték nincs. Nézzük meg, mit mond az Isten Igéje!
Galata 3:10-14. (RÚF 2014)
„Mert a törvény cselekedeteiben bízók átok alatt vannak, amint meg van írva: „Átkozott mindenki, aki nem marad meg abban, amiről meg van írva a törvény könyvében, hogy azt kell cselekedni.”
Az pedig nyilvánvaló, hogy törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, mert „az igaz ember hitből fog élni.” A törvény pedig nem hitből van, hanem „aki cselekszi az fog élni általa.” Krisztus megváltott bennünket a törvény átkától úgy, hogy átokká lett értünk – mert meg van írva: „Átkozott, aki fán függ” -, azért, hogy Ábrahám áldása Jézus Krisztusban a népeké legyen, és hogy a Lélek ígéretét hit által megkapjuk.”
A törvény felsorol egy csomó olyan cselekedetet, amely átkot von maga után. Sokszor a keresztényeket is ezekkel rémisztgetik, hogy ha ezt vagy azt a bűnt elkövették/elkövetik átok van rajtuk.
Az ószövetség idejében ez teljesen jogos kijelentés lett volna. Sőt a helyzet még ennél is rosszabb volt, hisz ha valaki csak egy apró parancsolat tekintetében is, nem maradt meg abban, amiről meg van írva, hogy azt cselekedje, akkor átkozott volt. Vagyis minden ember, aki a törvé
ny alá kerül, átkozott.
Ez ma is így van.
Mi, újjászületett keresztények viszont egy másik szövetségben vagyunk, amelyben Jézus átokká lett, hogy elvegye a törvény által rögzített, bizonyos bűnös cselekedetek miatt jövő jogos átkot rólunk.
A fenti igazság csak annak az embernek hasznos, aki elkövetett már olyan bűnt, amely átkot von maga után. Éppen ezek miatt az emberek miatt, vagyis mindnyájunk miatt lett az Isten Fia átokká. Vagyis mi Jézusban hívők már nem vagyunk átok alatt, sőt az Ábrahám áldása van rajtunk, és megkaptuk a Szellem ígéretét.
Erre mondja sok keresztény pásztor, tanító, hogy igen ez így van, de ez nem automatikus. Tenned kell azért, hogy a már ott levő átok elmenjen rólad, mert magától nem akar elmenni, akkor se, ha nincs joga ott maradni. Ez az okoskodás jól hangzik… a test számára. Csak az a probléma, hogy nem felel meg az igaz-valóságnak, aki egy személy, maga Jézus Krisztus. Megkérdezném ezeket a keresztény vezetőket egy másik igével kapcsolatban.
1 Korinthus 5:21
„Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.”
Ha az átokkal kapcsolatos okoskodás igaz, akkor erre az igére is azt kellene alkalmazni.
Vagyis „elméletileg” igaz, hogy Jézus bűnné lett, és így mi, benne hívők igazzá lettünk, de ez nem automatikus, hanem tenni kell érte valamit. Ezzel egy pillanat alatt a törvény cselekedeteiből való megigazulásnál vagyunk, vagyis bekerülünk a törvény alá. A törvény cselekedeteiből pedig senki sem igazul meg, mert az igaz ember hitből fog élni. Testvérek, ha az igaz ember hitből fog élni, akkor ez azt is jelenti, hogy nincs átok alatt, hanem Ábrahám áldása van rajta, mégpedig hit által.
Aki mást tanít az átokkal kapcsolatban, az bár valószínűleg nem tudatosan, de burkoltan tagadja a megváltást!
Gondolkodjunk el ezen egy pillanatra! Ha azt látjuk magunkon, hogy olyat teszünk, ami nem igazságos, akkor kijelentjük magunkról, hogy bár hiszünk Jézusba, de mégsem vagyunk igaz emberek?
Nem, hanem tudjuk, hogy megnyilvánult a testi természetünk, de mi nem cselekedetek miatt vagyunk igazak, hanem kizárólag a Jézusba vetett hitünk miatt.
Ezt sokszor ki is mondjuk, hogy a vádló gondolatokat elűzzük. Ha ez így van, akkor ha olyan jeleket észlelünk, amik akár átkot is jelezhetnének, akkor miért próbáljuk mi magunk megoldani az átoktól való szabadulást? Miért nem jelentjük ki magabiztosan, hogy Jézus megváltott a törvény átkától, mert maga lett átokká? Hiszen ez a megfelelő hozzáállás, és egyben ez mutatja azt, hogy hiszünk a megváltásban.
A másik súlyos gond, hogy keresztény vezetők szeretik nagy hangon törni az átkot. Ettől aztán többen visítani kezdenek a gyülekezetben, ami az átok megtörésének a jele. Ezzel csak az a gond, hogy a Bibliában nem szerepel ilyen kifejezés, hogy „megtörni az átkot”. Senki nem tett ilyet, maga Jézus sem tört átkot, és utána az apostolok sem. Itt valami ordító ellentét van, ami kiveri a szemünket. Fel kéne ismerni, hogy ezek szerint az átkot nem lehet megtörni (az átok megtörését valójában okkult weblapok propagálják leginkább). Úgy tűnik az Ige alapján, hogy az átoktól egyetlen módon lehet megszabadulni: ha valaki más magára veszi.
Ezt tette például Rebeka is, amikor magára vette a Jákob csalása miatti átkot. De ezt tette Jézus is, amikor átokká lett, de nem csupán Jákobért, hanem minden emberért. Pál apostol is azt szerette volna, hogy legyen inkább ő maga átkozott, de Izrael fiai szabaduljanak meg. Aki csak hisz abban, hogy Jézus átokká lett a kereszten, az többé nem átkozott, sőt áldott ember, akin a mi hitünk apjának, Ábrahámnak az áldása van.
Felmerül a kérdés, hogy mi a helyzet azokkal az átkokkal, amik nem a törvény átka, vagyis nem azért kerülnek valakire, mert az illető vétett a mózesi törvény ellen. Mi történik, ha megátkoz egy ember?
Mi a helyzet a bűn miatti átokkal, amit Isten mondott ki Ádámra és Évára? Vannak tanítók, akik amellett érvelnek, hogy a bűn miatta átok érvényben van, mert az nem a törvény átka, Jézus pedig a már idézett ige alapján a törvény átkától váltott meg. Vannak keresztény vezetők, akik nagy lelkesedéssel átkozzák a velük egyet nem értőket. De valóban félni kell ezektől az átkoktól?
Érdemes elgondolkozni azon, hogy ha Jézus nem váltott meg ezektől az átkoktól, akkor mikor fog megváltani tőlük? Lehet, hogy örökre érvényben maradnak? Ez nyilván lehetetlen, hisz a mennyben nem lesznek átkok. Következésképpen Jézusnak a kereszten minden átoktól meg kellett váltania minket. Amikor bűnné lett, nem maradt egyetlen bűn sem, amitől ne váltott volna meg. Tehát amikor átokká lett, akkor nem maradt egyetlen átok sem, amitől ne váltott volna meg. Pál csupán kihangsúlyozza a törvény átkát, mert előtte azt bizonyította be, hogy aki törvény alatt van, átok alatt is van.
A zsidó olvasók számára ez reménytelen helyzetet teremtett volna, de Pál feloldotta azzal, hogy Jézus megváltott mindenkit a törvény átkától. Az a mód, ahogyan megváltott, vagyis hogy átokká lett, viszont fényesen bizonyítja, hogy mindenféle átoktól megváltott. Ezért nem kell félni azoktól sem, akik rendszeresen átkoznak. Nem fog beteljesedni, amit kívánnak, nem fogunk elveszni, nem lesz semmi bajunk. Élni fogunk és hirdetjük Isten dicsőségét
Ben -
