ISTEN VÁR RÁD AZ IMÁDSÁG HEGYÉN

https://www.youtube.com/watch?v=FUT1m62hwo4 

2026.08.03 - 🎧 Jézus a legfontosabb döntések előtt és a nagy sikerek után is időt töltött az Atyával. Tudta, hogy az igazi erő az Istennel való közösségből fakad.

A mai napon minket is arra hív, hogy félrevonuljunk a csendbe, és engedjük, hogy Ő újra megszólítson.
"Egyedül fölment a hegyre imádkozni." (Mt 14,23)
Jézus pontosan tudta, hogy a szolgálat ereje nem a csodákból, nem a sikerekből, és nem is az emberek lelkesedéséből fakad, hanem az Atyával való közösségből származik.

Ezért vonult el újra és újra, hogy időt töltsön vele. Nemcsak a nehézségek idején imádkozott, nemcsak a Getszemáné-kertben borult le vért verejtékezve az Atya elé, hanem a nagy győzelmek után is.

Tudatában volt annak, hogy a siker legalább akkora kísértés lehet, mint a szenvedés, hiszen az ember ilyenkor könnyen elhiszi, hogy az Úr nélkül is simán megy minden.
Az Ő példája ma téged is arra ösztönözhet, hogy időt tölts egyedül az Úrral.

Minél több feladatod van, minél több kihívás vár rád, annál inkább szükséged van arra, hogy mindent félretéve egyedül maradj Istennel. Hogy felmenj a Találkozás hegyére, hiszen ott elcsendesedhet a szíved. Ott világossá válhat számodra az Atya akarata. Ott új erőt kaphatsz a szolgálathoz.

Nem még több programra vagy még több munkára kell időt szánnod, hanem több olyan alkalomra, amikor félrevonulsz, és engeded, hogy Isten a szívedre beszéljen. Ha az Isten Fiának ez nélkülözhetetlen volt az életében, a szolgálatában, mennyivel inkább szükséged van rá neked is.
Van-e az életedben egy olyan hegy, egy hely, ahol rendszeresen kettesben lehetsz Istennel?

Mikor volt utoljára olyan időd, amikor nem csak elmondtad az imáidat, hanem csendben, az Úr jelenlétében maradtál? Mi az, amitől ma félre kellene vonulnod, hogy jobban meghalld az Ő hangját?

Isten vár rád a hegyen, a csendben, mert találkozni szeretne ma veled. Ne várakoztasd meg Őt.

Csak egy dolgot kér✨🌹

,,✨🌹Nem úgy kérlek téged, Úrnőm, mintha új parancsolatot írnék neked, sőt azt írom, ami kezdettől fogva a miénk volt: hogy szeressük egymást. Ez a szeretet pedig azt jelenti, hogy az ő parancsolatai szerint élünk: ez a parancsolat viszont az, amelyről kezdettől fogva hallottátok, hogy aszerint kell élnetek.,, János második levele 1:5-6

Krisztus egy dolgot kért a követőitől, hogy szeressük egymást. Rendben, kettőt, hogy adjuk tovább az evangéliumot, a jó hírt a szerető Istenről. Nem kért törvényeskedést, kirekesztést, ítélkezést, egymás semmibe vételét. Pál nagyon világosan le is írja egyik levelében, hogy Krisztusban eltűntek a köztünk lévő különbségek. Nincsen többé sem zsidó, sem görög, sem szolga vagy szabad, sem férfi és nő, mert mi mindannyian a szerető Isten gyermekei vagyunk.

És mégis, túl sok a szégyenfolt a kereszténység történelmében. Keresztesháborúk, a nagy földrajzi felfedezések kora, amikor az őslakosokat leigázták és erőszakkal térítették át „Krisztus követésére”. 
A boszorkányperek, a vallási háborúk, az inkvizíció, a reformáció sötét oldala, a világháborúk.

Ma van a roma holokauszt nemzetközi napja. Az áldozatok száma 200.000-től 2.000.000-ig is terjedhet, mivel sokakat mindenféle nyilvántartásba vétel nélkül gyilkoltak meg. 1944. augusztus 2-ról 3-ra virradó éjszaka 3000 embert végeztek ki, amikor az auschwitz-birkenaui II/E. cigánytábort felszámolták.

Ezeket a szörnyű, emberiségellenes tetteket nem tudjuk meg nem történtté tenni, ugyanakkor nem is szabad elfelejtenünk őket. Fájdalmas emlékeztetők arra, hogy mire is vagyunk képesek szeretet nélkül.

Ugyanakkor igenis tehetünk azért, hogy a környezetünk megtapasztalja Isten szeretetét.

Dönthetünk Krisztus mellett, a Jó mellett, és képviselhetjük Őt a mindennapokban.

Néha ez egy kedves mosoly, egy őszinte Hogy vagy? Egy tálca sütemény, egy határozott fellépés, kiállás egy személy vagy egy társadalmi ügy mellett. Járj nyitott szemmel, és add tovább Isten szeretetét!

(Szilvási-Csizmadia Andrea)

Testi-lelki táplálék🌟

,,💓Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek. Mert abban Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki hitből hitbe, amint meg van írva: „Az igaz ember pedig hitből fog élni.” Rómabeliekhez írt levél 1:16-17

Isten csodásan alkotta meg az embert. Megadott nekünk minden lehetőséget arra, hogy folyamatosan fejlődjünk, és ennek minden feltételét is megadta. Az egyik ilyen fő feltétel a táplálék, amiből életkorunktól, adottságainktól, életvitelünktől, egészségi állapotunktól függően más- és másfélére van szükségünk. Jó esetben, a fejlődésnek ezen feltételei mind elérhetőek számunkra.

Sőt, Isten arra is gondolt, hogy közvetlenül születésünk után, amikor a legtehetetlenebbek vagyunk, a lehető legközelebb legyen számunkra elérhető, emészthető táplálék. És ez az anyatej.

Életünk első fél évében különösen sok tápanyagra van szükségünk, hogy növekedni, fejlődni tudjunk, és egy csecsemőnek ilyenkor az a legjobb, amit az édesanyja adhat. Később azonban, amint megerősödünk, szép lassan áttérünk olyan táplálékra, amit talán nehezebb megrágni, elfogyasztani, de azt adja, amire egy felnőtt embernek szüksége van.

Az első századi apostolok tudták, hogy a fejlődés lelki értelemben is ugyanígy működik. 
A legfontosabb lelki tápanyag pedig az evangélium. 

A tudat, a bizonyosság, hogy van egy szerető Isten, aki képes volt saját magát is feláldozni értünk; egy szerető Isten, akivel kapcsolatban lehetünk, és aki egy nap vissza fog jönni, hogy mindent helyre tegyen.

És ahogyan a fizikai tápanyagot, úgy a lelkit is különböző módokon vehetjük magunkhoz. 
És ha időnként úgy érzed, hogy téged nem táplál az evangélium, lehet, hogy épp komolyabb táplálékra van szükséged. Vagy éppen arra, hogy visszatérj a könnyen emészthető anyatejhez.

Egy biztos: Isten megadott nekünk minden lehetőséget arra, hogy lelkileg is folyamatosan fejlődjünk. Kívánom, hogy a mai napon neked is mutassa meg, mivel tápláld a lelked, és így találkozz az evangéliummal, valamint az ő végtelen szeretetével!

(Cserpán Ádám) 

 

ADD ODA NEKI, AMID VAN🌟

https://www.youtube.com/watch?v=fiTfPgJxgT8
2026.08.02 - 🎧 Sokszor úgy érezzük, hogy kevés az időnk, az erőnk vagy a képességünk. 
Jézus azonban nem azt kéri, hogy mindenünk meglegyen, hanem azt, hogy bizalommal adjuk át neki azt a keveset, amink van. Az Ő kezében a legkisebb ajándék is bőséges áldássá válhat.

"💓Sem az nem számít, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adjam."
(1Kor 3,7)

Sokszor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy minden rajtunk múlik.
Ha eleget dolgozunk, ha jó szervezők vagyunk, ha megtaláljuk a megfelelő módszert, akkor biztosan sikeres lesz majd a szolgálatunk. Szent Pál apostol azonban egészen más szemléletre tanít.

Arra hívja fel a figyelmünket, hogy mindannyiunknak megvan a saját feladatunk Isten országának építésében. Van, aki ültet és van, aki öntöz. A növekedést azonban mindig Isten adja.

Ez egyszerre tanít alázatra és bizalomra bennünket. Alázatra, mert emlékeztet arra, hogy nem mi vagyunk az Isten, nem a mi ügyességünkön, talpraesettségünkön múlik minden.

Nyilván meg kell tennünk a magunk részét lelkiismeretesen és felelősségteljesen.
Használnunk kell a kapott talentumokat, de mindezt annak tudatában, hogy a megtérés, a lelki növekedés és a gyümölcstermés mindig az Úr kegyelmének műve.

Az Ige bizalomra is hív, és egyben megszabadít a bizonyítási és a megfelelési kényszertől.
Megtanít arra, hogy nem kell minden terhet magunkra vennünk, hiszen nem csak tőlünk függ az eredmény. Hűségesen el kell végeznünk a ránk bízott feladatot.

Imádkoznunk kell érte, a többit pedig rá kell bíznunk az Úrra.
Talán éppen azért fáradunk el időnként, mert átvesszük az Úr szerepét, az Ő helyébe lépünk, s így olyan terhek kerülnek ránk, amelyeket Isten nem is nekünk szánt.

Senkinek a szívében nem tudsz hitet teremteni. Sem a házastársad, sem a gyermekeid, sem a rokonaid vagy a munkatársaid szívében. Azonban a megtérésükhöz, a hitre jutásukhoz hozzá tudsz járulni.

Kérd ma a Szentlelket, hogy mutassa meg, mi a te részed ebben. Mi az, amit neked kell megtenned.
"Tégy meg mindig minél többet az Úr ügyéért, hiszen az Úr ügyében való fáradozásod nem hiábavaló." (1Kor 15,58) Amen!

ELÉRHETŐ VAGY AZ ÚR SZÁMÁRA?

https://www.youtube.com/watch?v=coXvIOZBCC4
🎧 Isten ma is szól hozzánk: a Szentíráson, az Egyház tanításán és azokon az embereken keresztül, akiket mellénk állít.
A kérdés nem az, hogy Isten beszél-e, hanem az, hogy nyitott szívvel meghalljuk-e az Ő hangját, és készek vagyunk-e engedelmeskedni neki.

"Az Úr küldött engem hozzátok, hogy elmondjam fületek hallatára mindezeket az igéket." (Jer 26,15)

Izajás próféta nem önmagát képviseli, nem a saját bölcsességét akarja csillogtatni. 

Tudja magáról, hogy Isten küldötte, akinek nem az a feladata, hogy azt mondja, amit az emberek hallani szeretnének, hanem azt, amit az Úr akar üzenni.

Ez sokszor vigasztalás, néha bátorítás, máskor azonban figyelmeztetés vagy pedig megtérésre hívás.

Ezékiás király története egyértelmű bizonyíték arra, hogy milyen könnyen elvakít bennünket a siker. 

Az Úr gazdagságot és tekintélyt adott neki: meggyógyítottam, meghosszabbította az életét, megszabadította a népét. A király azonban mindazzal, amit Istentől ajándékul kapott, a saját dicsőségét akarta növelni. Büszkén mutogatta egész kincstárát Babilon követeinek. 

Az Úr azért küldte el Izajást, hogy felébressze őt, hiszen ő sohasem nézi közömbösen, amikor a gyermekei rossz útra térnek. Mivel szeret, ezért szól, néha akár egészen keményen is.

A te életedbe is küld embereket: egy lelkipásztort, egy jó barátot, vagy akár a házastársadat. 

Lehet, hogy sokszor nem azt mondják, amit hallani szeretnél, sokkal inkább azt, amire szükséged van. Vajon meghallgatod őket? Tud szólni általuk az Úr hozzád? Észreveszed bennük Isten küldöttjét?

"Ma, amikor majd meghalljátok szavát, ne keményítsétek meg a szíveteket." (Zsid 4,7)

Ez a felhívás ma neked is szól, téged is megtérésre hív. Elgondolkodhatsz azon, vajon mit tehetnél annak érdekében, hogy elérhető légy az Úr számára, hogy meghalld az ő szavát, bárkin keresztül is érkezne az. 

 

Lehetetlen!

Abrám hitt az Úrnak, és ő ezt számította be neki igazságul.
Mózes első könyve15:6

Megszoktuk, hogy vannak olyan emberek, vagy embercsoportok, akiknek a szavára nem sokat kell adni, mert amit mondanak, az általában nem igaz. Nagyokat ígérnek, és abból semmi nem lesz, vagy csak nagyon kicsi. Ha mégis találnak olyanokat, akik hisznek nekik, azokat becsapják, kihasználják, kiszedik belőlük a pénzüket, a szavazatukat, elveszik az idejüket, illetve amijüket éppen akarják. 

Ezért a nagy ígéretek eleve gyanúsak, nem hisszük el őket. Ami lehetetlennek látszik, azt úgy is kezeljük: lehetetlennek.

Istennek sok lehetetlen ígéretét olvassuk a Bibliában. Ezek „lehetetlenek”, emberi szempontból. Ellentétesek a tapasztalatainkkal.

Ha csak Ábrahám életére gondolunk, az is tele volt lehetetlen kérésekkel, ígéretekkel, lehetetlennek tűnő eseményekkel:
Isten megszólítja őt Háránban hetvenöt évesen, és arra kéri, hogy hagyja ott a megszokott, biztonságos városi környezetet, és menjen el egy idegen földre, amit majd megmutat neki. Elég lehetetlen kérés, nem?

Azt mondja egy alig néhány tagú családnak, hogy nekik és az utódainak ad egy olyan földet, amely sűrűn lakott volt már abban az időben is. Lehetetlen ígéret…

Ábrahám négy városállam harcedzett seregét győzi 318 fős rögtönzött magánhadseregével, amely főleg pásztorokból és egyéb szolgákból állt. Lehetetlen!
Aztán egy nem igazán kirakatba való történet, amikor két, általa becsapott uralkodó megtorlás helyett ajándékokkal elhalmozva bocsátja el. Ilyen nincs, ez lehetetlen! - gondolnánk, ha a hírekben olvasnánk.

És végül itt van a gyermekről szóló ígéret: hetvenöt éves volt, amikor Isten kihívta Háránból, és azt mondta neki, hogy nagy néppé teszi. Nem volt gyermeke. Évekkel később, amikor az unokaöccsével elváltak az útjaik, Isten azt mondta, hogy annyi utódja lesz, mint a föld pora. 

Még mindig nem volt gyermeke. Megint évek teltek el, már jóval túl a nyolcvanon egy újabb ígéretet kap: annyi utódja lesz, ahány csillag van az égen. És akkor Abrám hitt az Úrnak, pedig most már még lehetetlenebb volt, mint eddig. És aztán kilencvenkilenc évesen azt mondja neki: jövőre ilyenkor fia lesz Sárának. És a lehetetlen megtörtént!

Úgy tűnik, mintha Ábrahámot a lehetetlenbe vetett hite miatt nyilvánította volna igaznak Isten.

Elgondolkoztam: mennyire merünk ma hinni Isten lehetetlen ígéreteiben? 

Mennyire merünk ilyenekért könyörögni? Helyettesítsük be a saját nevünket az idézett bibliai versbe: „Abrám hitt az Úrnak, és ő ezt számította be neki igazságul.” 

Merjünk Isten lehetetlennek látszó ígéreteiben bízni, és azokat igényelni!

(Simon Csaba)