Nem kell félnünk egy olyan utolsó ítélettől, amely valamikor a halálunk után következik. Az ítélet már ebben a földi életben megtörténik, s ez utolsó, meg nem másítható ítélet. Aki hallja, elfogadja Krisztus igéjét, és hittel kapcsolódik Istenhez, az már megítéltetett, életre ítéltetett, más ítéletre már nem megy. Az örök élet számára már megkezdődött. A mostani élete már része az örök életnek, az csak kiteljesedik a halála után, amikor megérkezik elkészített helyére a mennyben. "Átment - így, múlt időben - a halálból az életbe." Mert a halál, az örök halál, a kárhozat sem a testi halál után kezdődik. Aki nem kapcsolódik Istenhez, az már meghalt. Jézus így mondja (Jel 3,1): "Az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy." De ha az élő halottak, a kárhozatban benne élők meghallják a Krisztus hangját, élni fognak. Ők is átmentek a halálból az életbe. Nem a jövőben. Eljött az ő órájuk, "most". Milyen egyszerű! Hallod a hangot? Téged hív az életre.
Istenem, hallom a hangodat. Kedves, hívó, csalogató szereteted hangját. Most hallom. Életre, közösségre, munkára hív, és én olyan szívesen követném. De fogom-e hallani holnap is, mikor életünk vad lármája betölti fülem és lelkem? Nem tudom, élő vagyok-e vagy halott, a Krisztus ítélete szerint. Sokszor olyan üresnek, kihaltnak érzem magam, könnyen elhiszem, hogy már halott vagyok. De élni szeretnék. Boldog, szép életet itt, megígért folytatását előtted. Ne engedj halottnak maradnom! Szóld, kiáltsd bele lelkembe az élet igéjét, harsogja túl a világ zaját, hogy mindennap halljam. Vigyél át az életbe, ne engedj kiesni belőle, őrizz meg benne magad számára! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése