A mai napon olvasandó igeszakasz: ApCsel 5,1-11
1 Egy ember, név szerint Anániás, feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot,
2 és árából feleségének tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette.
3 Péter azonban így szólt: "Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából?
4 Ha megmaradt volna, nem neked maradt volna-e meg, és miután eladtad, nem te rendelkeztél-e az árával? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek."
5 Amint meghallotta Anániás ezeket a szavakat, összeesett, és meghalt. Erre nagy félelem szállta meg mindazokat, akik ezt hallották.
6 Az ifjak pedig felálltak és betakarták őt, majd kivitték és eltemették.
7 Mintegy három óra múlva a felesége is bement, mit sem tudva a történtekről.
8 Péter megkérdezte tőle: "Mondd meg nekem, ennyiért adtátok-e el a földet?" Ő így felelt: "Úgy van, ennyiért."
9 Péter erre így szólt hozzá: "Miért egyeztetek meg abban, hogy megkísértitek az Úr Lelkét? Íme, azok, akik a férjedet eltemették, az ajtó előtt állnak, és kivisznek téged."
10 Az asszony pedig azonnal összeesett a lába előtt, és meghalt. Amikor bejöttek az ifjak, halva találták, kivitték őt is, és eltemették a férje mellé.
11 Erre nagy félelem szállta meg az egész gyülekezetet és mindazokat, akik hallották ezeket.
"Miért egyeztetek meg abban, hogy megkísértitek az Úr Lelkét?" (ApCsel 5,9)
Ez a kezdeti korból való halálbüntetés egy keresztyén közösségben kimondott
hazugságért, tartós elrettentő példaként szolgált. Nekünk, akik Isten
kegyelméből élünk, akik a Szentnek a temploma vagyunk, nem szabad semmi
tisztátalant vinni színe elé. A Lélek vigyáz arra a templomra, melyet a
kegyelem megtisztított.
 Anániás és Szafira bűne arányaiban kicsi, már ahogy mi mérlegeljük a bűnt.
Nem kapzsiságról van szó. Jókora adományt adtak - mely nem volt kötelező -,
de azt a látszatot keltették, hogy az sokkal nagyobb, mint amekkora valóban
volt. Hazudtak, és ily módon foltot ejtettek Isten becsületén. Férj és
feleség egyetértettek a dologban. Ámbár Szafirának volt egy külön
lehetősége, hogy vallomást tegyen, ragaszkodott férjéhez a bűnben, és
osztozott vele a büntetésben.
Jobban kell szeretnünk az igazságot, mint feleségünket vagy férjünket.
Vannak pillanatok mindenki házasságában, amikor az egyiknek így kell szólni
a másikhoz: "Nem, édesem, erről szó sem lehet."
Túl sokan lojálisabbak feleségükhöz, férjükhöz, mint az igazsághoz. A
törvény tudatában van ennek, ezért a bíróságon nem veszik számításba a
férjeket vagy a feleségeket tanúként, ha olyan ügyről van szó, amelyik
egyikőjüket érinti. Mindenképpen megvédenék egymást.
A gyermekek is megtanulják ezt. Amikor cseng a telefon, és a papa így szól:
"Ha Jones úr az, nem vagyok itthon.", Jancsi ezt szokta mondani: "Sajnos
Jones úr, a papám nincs itthon." Lojális az apjához. Együtt hazudnak.
Isten azt akarja, hogy hűségesebbek legyünk az igazsághoz, mint a családi
kötelékhez. Ha szereted a családodat, minden tőled telhetőt megteszel
azért, hogy visszatartsd őket a vétkezéstől.
Olyan nagy szeretetet kellene egymás iránt éreznünk, hogy össze tudjuk
szedni a bátorságunkat és ily módon tudjuk egymást akadályozni a
vétkezésben.
A békesség megőrzése érdekében némelyek "megegyeztek abban, hogy
megkísértik az Úr lelkét". Ne tedd ezt! Jobb megkockáztatni egy civakodást
a családban, mint egy Istennel való harcot.
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése