Soha nem tudtam csodálkozás nélkül olvasni ezeket az ismerős szavakat. Jól ismertségük nem tompította el hatásukat. Milyen hatalmas bizalommal volt Dávid! Milyen abszolút biztonság! „Nem szűkölködöm.” Soha nem fog felmerülni életemben olyan szükség, amire ne kapnék választ, bármi legyen is az. Akár szellemi, fizikai vagy anyagi szükségről van szó, az ellátás biztosított. „Nem szűkölködöm.”
Ha Dávid
bármit is hozzátett volna ehhez az állításhoz, elrontotta volna. Ha azt
mondta volna, hogy nem szűkölködöm pénzben vagy egészségben vagy
ruházatban – vagy bármi másban – korlátozta volna ezt a kijelentést, de ő
korlát nélkül hagyta. Nem szűkölködöm – most!
Mi volt Dávid bizonyosságának titka? Lehetséges számodra és számomra is, hogy ebből részesüljünk? Dávid titka nagyon egyszerű, nagyon világos: „Az Úr az én pásztorom.” Dávid kizárólag erre alapozta biztonságát.
Ez nem tantétel csupán, hanem kijelentés – egy bensőséges, személyes kapcsolatról az Úrral.
A kijelentés jelen időben van – „Az Úr az én pásztorom” most, nem a múltban vagy a jövőben. Dávid nem néz vissza vagy előre, ő az adott jelenre koncentrál. Itt és most – épp ebben a pillanatban – „Az Úr az én pásztorom.” Ez csak két személyt érint: az Urat és Dávidot.
Ha részesei vagyunk ennek a kapcsolatnak, mindannyian elnyerjük ugyanezt a biztonságot. Itt és most az Úrra támaszkodom, mint az én pásztoromra. Ebből a közösségből fakad teljes biztonságom. Tudom, hogy minden szükségem be lesz töltve.
A hit megvallása:
Uram, kijelentem, hogy valóban Te vagy az én pásztorom, és köszönöm azt a bizonyosságot, hogy minden szükségem be lesz töltve.
Forrás: Derek Prince (Dallamok Dávid hárfáján)
Mi volt Dávid bizonyosságának titka? Lehetséges számodra és számomra is, hogy ebből részesüljünk? Dávid titka nagyon egyszerű, nagyon világos: „Az Úr az én pásztorom.” Dávid kizárólag erre alapozta biztonságát.
Ez nem tantétel csupán, hanem kijelentés – egy bensőséges, személyes kapcsolatról az Úrral.
A kijelentés jelen időben van – „Az Úr az én pásztorom” most, nem a múltban vagy a jövőben. Dávid nem néz vissza vagy előre, ő az adott jelenre koncentrál. Itt és most – épp ebben a pillanatban – „Az Úr az én pásztorom.” Ez csak két személyt érint: az Urat és Dávidot.
Ha részesei vagyunk ennek a kapcsolatnak, mindannyian elnyerjük ugyanezt a biztonságot. Itt és most az Úrra támaszkodom, mint az én pásztoromra. Ebből a közösségből fakad teljes biztonságom. Tudom, hogy minden szükségem be lesz töltve.
A hit megvallása:
Uram, kijelentem, hogy valóban Te vagy az én pásztorom, és köszönöm azt a bizonyosságot, hogy minden szükségem be lesz töltve.
Forrás: Derek Prince (Dallamok Dávid hárfáján)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése