A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Pt 5,1-5
1 A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedésének tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese:
2 legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen;
3 ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak.
4 És amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját.
5 Ugyanúgy, ti ifjabbak: engedelmeskedjetek az idősebbeknek, egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.
"Egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad." (1Pt 5,5b)
 A kegyelem, akárcsak a víz, lefelé folyik. Minél lejjebb hajolunk, annál
többet kapunk. De akik magasan hordják a fejüket azoknak nehéz dolog
hozzájutni.
A Bibliában végig arról olvasunk, hogy Isten szétszórja a gőgösöket, hogy
elküldi a gazdagokat, de az éhezőket ellátja javakkal, és felemeli a
megalázottakat. Az alázatosak imádsága az az egyetlen ablak, melyen át
Isten kegyelme beragyoghat.
Az alázatot azonban nemcsak Isten előtt gyakorolhatjuk, hanem egymás iránt
is.
"Egymás között pedig mindnyájan öltözzétek fel az alázatosságot..." (Ravasz
László fordítása, ford. megj.)
Az alázatosság nem valamiféle gesztus, melyet hébe-hóba gyakorlunk, hanem
olyan öltözet, melybe egész zarándokutunk idejére beöltöztünk.
Ebben a vonatkozásban mutatja a keresztyén közösség a lehető legnagyobb
különbséget az evilági társadalomhoz képest. A keresztyének nem magasodnak
egymás fölé, inkább lehajolnak egymáshoz. Nem irigylik egymást, hanem
együtt örülnek egymással.
Azok a keresztyének pedig, akiknek "megbízatás" adatott "Isten nyája"
felett, emlékeztetik egymást, hogy nem szabad úgy viselkedniük, mintha az
üzleti élet sikeres vezérigazgatói lennének. Együttesen is csak afféle
bojtárok, akik várják a főpásztor visszatértét, akié a nyáj. Ha visszajön,
megkapják előléptetésüket - de nem hamarabb.
Maga a főpásztor szolgálatban töltötte életét és szolgaként halt meg.
Megalázta magát szégyenünk mélységéig. És csak azután nyerte el a koronát,
miután mindent teljesen befejezett. Isten népének az ő keresztjének az
árnyékában kell élnie és munkálkodnia a földön a koronázás napjáig.
Krisztusnak az a szokása, hogy csak azokat emeli fel, akik a mélyben
vannak, és csak azoknak ad koronát, akik keresztet hordoznak.
Következésképpen ebben az életben koronázatlannak kell maradnunk. És elég
lent kell élnünk, hogy a kegyelem elérjen hozzánk. | ||
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése