Valószínűleg ez a legrövidebb temetési beszéd, ami egy Isten embere sírjánál elhangzott. Mit tudunk róla? Isten Béthelbe küldte, mikor Jeroboám király a bálványáldozati oltáron áldozott. Isten nevében kiáltott a próféta az oltár ellen. Jeroboám kinyújtotta a kezét, parancsolva, hogy fogják el a prófétát. Keze elszáradt. Az oltár meghasadt és kiömlött belőle a hamu. Jeroboám kérte a prófétát, imádkozzon érte. A próféta imádságára Isten meggyógyította Jeroboámot aki hívta, hogy menjen vele a palotájába. A próféta azonban elutasította, mivel Isten megparancsolta neki, hogy visszamenet sehol se szálljon meg. A hazafelé vezető úton eléje állt egy öregember, egy hamis próféta, s azt hazudta neki, hogy Istennek az a parancsa, hogy menjen el vele, s egyen nála kenyeret. A próféta engedett, engedetlenné vált Istennel szemben, s mikor hazafelé ment, megölte egy oroszlán. Az öreg eltemette, s így szólt: "Ó, szeretett atyámfia"!
- Ez a történet arra figyelmeztet, hogy Istennek áldott emberei is tévútra juthatnak.
A bátorság, a hit, az önzetlenség semmit sem segített. Az Isten parancsa elleni engedetlenség miatt elbukott a próféta.
Aztán: akire sokat bíztak, attól sokat várnak. Isten kétszer jelent meg Salamonnak, s mikor elbukott, Isten különösen megharagudott rá.
Amikor Anániás és Safira az első áldott időkben hazudni és csalni mertek, szokatlan és rettenetes ítélet érte őket.
Az előttünk lévő történetnek azonban mégis ez a legsürgetőbb figyelmeztetése:
az emberi szót soha ne tartsuk fontosabbnak Isten szavánál! Jaj nekünk, ha az emberi szó annyira tetszik, hogy megvetjük érte Isten Igéjét és parancsát!
Ezért: Vigyázzatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése