Tovább nézzük a 44. vers végét: (44) "... ő fej lesz, te pedig farok."
Figyeljétek meg, hogy ez a fordítottja az áldásnak. Most az ellenség
diktál. Ahányszor én máshol találom magamat, megállok és azt mondom,
hogy mi a baj? Amikor azt látom, hogy most meg kell csinálnom valamit,
akkor a következő percben megállok és azt mondom: "Várj egy kicsit!" Nem
szabad megengedni, hogy a körülmény,
vagy az idő diktáljon. Nekem kell diktálnom! Előfordul, hogy az a
problémám, hogy valamit meg kell csinálnom a jövő héten, vagy holnap,
vagy a jövő hónapban vagy a jövő évben, és a magam határidejére bízom
magamat, és akkor konfliktus jön, diszharmónia aközött, amit én akarok
csinálni, és aközött, amit Isten akar. Látom, hogy a feleségem mosolyog
és azt mondja: "Végre rájöttél!" Ha úgy találod, hogy valami űz, akkor
nem te vagy a fej, hanem valaki más, ez az ellenség. Ne hagyd, hogy az
ellenség visszavegye a vezetést, mert te Isten gyermeke vagy! Ne engedd,
hogy kimondd, hogy majd legközelebb. Most nézzük tovább: 52. vers: (52)
"És megszáll téged minden városodban, míglen leomlanak a te magas és
erős kőfalaid, amelyekben bízol, minden te földeden, megszáll téged
minden városodban, minden te földeden, amelyet az Úr, a te Istened ad
neked." Tudjátok Jézus mit mondott a Máté 18-ban? "A pokol kapui nem
vesznek rajta erőt." Fel kell venni a kezdeményezést. Ne az ellenség
ostromolja a gyülekezetet, hanem a gyülekezet ostromolja az ellenséget.
Nekünk kell támadni a Sátán magasságait. Az is itt van, hogy a fegyverek
nem testiek, hanem hatalmasak Isten által az erősségek lerontására. Ha
Isten népe engedetlen, elveszíti a kezdeményezést és átkerül az ellenség
kezébe. Ilyenkor az ellenség kezdi el csinálni ellenünk, amit nekünk
kellene csinálni az ellenséggel. Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése