Valahányszor valami megzavarja a Jézus Krisztussal való közösségedet, menekülj hozzá azonnal és kérd Őt, adja vissza nyugalmadat. Semmit ne tűrj meg magadban, ami belső nyugtalanságot okoz. Minden bomlasztó hatásra úgy tekints, mint ami ellen harcolnod kell és nem szabad megtűrnöd. Mondd ezt: "Uram, tudatosítsd a jelenlétedet bennem", akkor eltűnik öntudatod és Ő lesz minden mindenben. Vigyázz, ne engedd elhatalmasodni öntudatodat, mert lassan-lassan önsajnálkozást ébreszt benned, és az önsajnálkozás sátáni. "Egyáltalán nem értenek meg; ezért bocsánatot kellene kérniük tőlem; ezt igazán tisztáznom kell." Ne bántsd a többieket és kérd az Urat, hogy adjon neked Krisztus-tudatot és Ő egyensúlyba hoz, hogy egységed teljességre jusson vele. A teljes élet a gyermek élete. Amikor én tudatosan öntudatos vagyok, valami megromlott bennem. Csak a beteg tudja, mit jelent az egészség. Isten gyermeke nincs tudatában Isten akaratának, hiszen ő maga az Isten akarata. Amikor csak egy kicsit is letértünk az Ő útjáról, mindjárt kérdezgetjük: "Mi a te akaratod?" Isten gyermeke soha nem azért imádkozik, hogy tudatosan elmondhassa, Isten meghallgatta az imádságát; a gyermek mindig tudja, hogy Atyja meghallgatja őt. Ha öntudatosságunkat természetes eszünk kitalált módján akarjuk legyőzni, csak félelmetesen felfokozzuk. Jézus azt mondta: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan... és én nyugalmat adok nektek", azaz az öntudat helyét elfoglalja a Krisztus-tudat. Ahol megjelenik Krisztus, felüdülést és nyugalmat hoz magával, olyan nyugalmat, amely magáról elfeledkező tökéletes állapot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése