Sok fiatal férfi és nő van közöttünk, aki ismeri hitünk
elveit, azonban az Isteni kegyelem hatalma még sohasem érintette a
szívét. Hogyan lehetséges, hogy mi, akik állítjuk, miszerint Isten
szolgái vagyunk, napról napra, hétről hétre közömbösen nézzük az
állapotukat? Ha figyelmeztetés nélkül halnak meg bűnükben, akkor vérüket
az őrálló kezéből követelik majd, mert elmulasztotta a
segítségnyújtást. Miért nem tekintjük úgy a körünkben levő ifjúságot,
mint a legfontosabb misszióterületet? A legnagyobb gyengédség, a
legalaposabb megfontolás, a mennyei bölcsességért mondott legkomolyabb
ima szükséges ehhez. Az ifjúság Sátán támadásainak különleges célpontja,
azonban a barátságosság, udvariasság és részvét, amely a Jézus iránti
szeretettől túláradó szívből ered, megnyeri bizalmukat, és megőrzi őket
az ellenség csapdájától. Az ifjúságnak alkalmi figyelmeztetéseknél és
esetenkénti bátorító szavaknál többre van szüksége. Fáradságos, imában
gazdag, gondos munkát igényelnek...
Gyakran az olyan
emberek, akik mellett közönyösen elhaladunk, mert külsejük szerint
ítéljük meg őket, a legjobb képességeket hordják magukban a krisztusi
szolgálatra, és meghálálják majd az értük tett erőfeszítéseket. A
szülőknek, mint jellemépítőknek, jobban kellene érezniük felelősségük
súlyát. Isten nekik adta azt a kiváltságot, hogy művét erősítsék
gyermekeik nevelése és megszentelése által. Az Úr azt szeretné látni,
hogy a keresztény otthonokból nagyszámú fiatal gyűljön össze, aki a
családban kapott jó befolyás hatására Istennek adja a szívét, és az
életével a lehető legnagyobb szolgálatot nyújtja. Az otthon
Isten-szerető nevelésének hatása, a reggeli és esti áhítatok befolyása
és az Istent szerető szülők állandó jó példája megtanítja őket úgy
engedelmeskedni Istennek, mint tanítójuknak. Felkészülnek arra, hogy
engedelmes fiaiként és leányaiként szolgálják Őt. Az ilyen fiatalok
alkalmassá válnak Krisztus kegyelmét és hatalmát képviselni a világ
előtt.
Ellen White írása alapján
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése