mikor életutam végére szalad.
Mikor felette nem kel fel a nap,
lehull egéről földi lét csillaga.
Hogy ennyi volt, tovább a semmi vár,
múló napok vagy talán évek sorát,
fénytelen, sötét árnyékba vonná,
reménytelen félelem nyomasztaná.
De hiszem, tudom, hogy van folytatás,
Krisztusban örök élet, feltámadás!
Hit fénye ragyog napjaim felett,
betölti örömmel minden percemet.
Megköszönöm, ha dereng a hajnal,
rám nevet a nap arany sugarával.
Hálaadásom Hozzád száll, Uram,
Aki Ura Vagy életnek - halálnak!
Schvalm Rózsa verse, Erzsébet Korhecz képszerkesztésével.
(2012-02-15)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése