"Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát hordoz" (JSir 3,27)
Ebben a versben is ígéret van. Jó volt, ma is jó és ezután is jó lesz nekem, ha igát kell viselnem.
 Fiatal koromban sokszor nehéz volt számomra a lelkiismeret terhét
viselni, azóta ezt már lelket gazdagító tehernek tekintem. Vajon
szeretném-e ennyire az evangéliumot, ha keserű tapasztalataim nem
tanítottak volna meg arra, mennyire rá vagyok szorulva a kegyelemből
való megigazulásra. "Jabéc tekintélyesebb volt testvéreinél. Anyja
nevezte el Jabécnak, mert ezt mondta: Bizony fájdalommal szültem őt!"
(1Krón 4,9) - akik sok szenvedés közepette születnek újjá, azokból
erős hívőket alakít Isten határtalan kegyelme.
A feddés, a megrovás kellemetlen dolog, de előkészíti az embert a későbbi elismerésekre. Aki nem szenvedte el a megaláztatás vesszejét, abból soha nem lesz jó vezető. Akik küzdelem nélkül emelkednek magasra, rendszerint elbuknak. Nyilván senki nem áhítja a szomorúság, a kiábrándulás vagy a nehéz munka igáját. Ha azonban az Úr már ifjúságunkban reánk teszi azt, olyan jellemmé fejlődhetünk, amely Istent dicsőíti, és áldás a gyülekezet számára. Jöjj én lelkem, hajtsd meg kemény nyakadat és vedd fel keresztedet! Jót tett ez neked ifjúságodban, most sem fog ártani. Hordozd vidáman az Úr Jézusért! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése