"...hanem lemondunk a szégyen takargatásáról..." (2Kor 4,2)
Lemondtál-e már a rejtett dolgaidról, amelyek nem becsületesek - amiket becsületérzésed nem szívesen hoz napvilágra? Könnyű elrejtened őket. Van-e szívedben csak egyetlen gondolat is valamiről, amit nem szeretnél világosságra hozni? Mondj le erről a gondolatról, amint felébred benned. Kerüld ezeket, amíg végül nem lesz benned több rejtett becstelenség és semmi csalárdság! Légy állandóan éber, nehogy támadjon valami olyan az életedben, ami miatt szégyenkezned kellene, ha világosságra jön. Irigység, féltékenység, becsvágyó törekvés, mindez nem közvetlenül a bűnre való hajlamunkból jön, hanem kapcsolatban lehet testünk alkatával is, mert hiszen a test az elmúlt időben (Róm 6,19) ezeknek a bűnöknek a szolgálatában állt. "Nem járunk ravaszságban", azaz nem folyamodunk olyan eszközökhöz, amelyekkel elfogadtatjuk az igazunkat. Veszélyes csapda ez. Tudod, hogy Isten csak egyféle módon enged munkálkodni; ne próbáld tehát más eszközzel megnyerni az embereket; ha ezt teszed, Isten meghiúsítja. Mások tesznek olyat, de nálad ravaszságban járás lenne. Lehet, hogy nekik nem az, de tőled mást vár Isten. Soha ne tompuljon el az a készséged, hogy mindenedet odaadd az Ő legmagasabb céljáért. Ha megtennél bizonyos dolgokat, ez a csalárdság betörését jelentené az életedbe, eltérítene a legmagasabb céltól, amire Isten a munkádat alapozta. Sokan azért fordulnak vissza, mert félnek a dolgokat Isten szemszögéből nézni. A legnagyobb szellemi válság akkor éri utol az embert, amikor egy kissé tovább kell mennie, mint amit az általa elfogadott hitvallás előír.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése