"Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?"
(Róma 7,22-24)
Lélektanilag tökéletes leírása az állandó küzdelemnek a biológiailag korláttalan, állandóan működő ösztönök és az azokat kordában tartó erkölcs között. Csak a kifejezések mások ma. "A törvény, mely tagjaimban van", az ösztönök önző vágyai. "Az értelem törvénye" az erkölcs, mely Isten törvényén alapul. A hívő ember akar Isten törvényének engedelmeskedni, de más irányba késztető ösztöneit nem mindig tudja akarata alá kényszeríteni. Ez a bűn. Bennem lakik. Foglyul ejt, leigáz, ha ösztöneimet nem tudom engedelmességre kényszeríteni. Ez a szabadnak teremtett ember méltósága és nyomorúsága. Isten arra rendelt, hogy kényszer nélkül, szabadon, szeretetből, meggyőződésből szolgáljam akaratát, személyes küldetésemet. Ez az ember méltósága. Nem vagyok rá képes, naponta bűnbe esek. Ez az ember nyomorúsága. Ezért kell, hogy valaki segítsen rajtunk ebben az állandó feszültségben. Ezt adja meg Krisztus, amikor tegnapi bűneinket elfelejtve erőt ad arra, hogy tanítását követve, gyengeségünk ellenére boldogan és eredményesen élhessünk Isten szeretetében.
Uram, nem vagyok képes állandóan a Te akaratod szerint élni. Túl sok a rám nehezedő teher, hol elmulasztom jól ismert kötelességeimet, hol kitör belőlem a bűnös kívánság, az irigység, a tisztátalan indulatok, az önzés. Akarok neked engedelmeskedni, de gyenge az akaratom. Segíts, Uram! Erősítsd meg akaratomat, és irányítsd a jóra! Adj erőt, hogy féken tarthassam és a jó cselekvésére irányíthassam ösztöneimet, hogy erőforrásaim legyenek a Te szolgálatodban! Tégy engem eszközöddé országod építésében, a közös boldogság szolgálatában! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése