Mindennap az Ige fényében- ISTEN ELJÖN

A mai napon olvasandó igeszakasz: 2Móz 3,1-12

1 Mózes pedig apósának, Jetrónak, Midján papjának a juhait legeltette. Egyszer a juhokat a pusztán túlra terelte, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez. 2 Ott megjelent neki az ÚR angyala tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis, hogy a csipkebokor tűzben ég, de mégsem ég el a csipkebokor. 3 Akkor ezt mondta Mózes: Odamegyek, és megnézem ezt a nagy csodát: miért nem ég el a csipkebokor? 4 Amikor az ÚR látta, hogy odamegy megnézni, kiáltott neki Isten a csipkebokor közepéből, és ezt mondta: Mózes! Mózes! Ő pedig így felelt: Itt vagyok! 5 Isten ekkor azt mondta: Ne jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állasz! 6 Majd ezt mondta: Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Ekkor elrejtette Mózes az arcát, mert félt rátekinteni az Istenre. 7 Az ÚR pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam kiáltozásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem fájdalmukat. 8 Le is szállok, hogy kimentsem őket Egyiptom hatalmából és elvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre: a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és jebúszi nép helyére. 9 Bizony, eljutott hozzám Izráel fiainak segélykiáltása; látom is, hogy mennyire sanyargatják őket az egyiptomiak. 10 Most azért menj! Elküldelek a fáraóhoz, vezesd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból! 11 Mózes azt felelte erre az Istennek: Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és kihozzam Izráel fiait Egyiptomból? 12 De Isten azt mondta: Bizony, én veled leszek. Ez lesz annak a jele, hogy én küldelek: Amikor kivezeted a népet Egyiptomból, ennél a hegynél fogjátok tisztelni az Istent.

"Az Úr pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam kiáltozásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem fájdalmukat. Le is szállok, hogy kimentsem őket."

(2Móz 3,7-8)

Mózes II. könyve, az Exodus, Isten népe megszabadításának története. Isten szabadította meg őket, amikor Ő úgy döntött, hogy eljött az idő. "Megláttam népem nyomorúságát." Hogy volt képes arra, hogy szent szemeivel lássa azt, s mégis olyan sokáig várjon? "Meghallottam kiáltozásukat." Ha hallotta azokat a szívettépő kiáltozásokat, miért nem válaszolt rájuk hamarább? Isten várakozása a legnagyobb próbatétel az ő népe számára. Rosszabb, mint az, hogy az ellenség elnyomja őket. A mi legnagyobb félelmünk nem az, hogy megöl minket az ellenség, hanem hogy elhagy minket Isten. "Vajon végleg eltaszít az Úr, és nem tart tovább jóakarata? Végképp elfogyott szeretete?" (Zsolt 77,8-9). Isten népének nemcsak gondolataiban volt meg ez a kérdés, hanem ki is mondta, sőt kiáltotta is. Ezek a majdnem kétségbeesésből fakadó kiáltások nyomtatásban jelentek meg bibliáikban. Nem kaptunk engedélyt arra, hogy ismerjük Isten időbeosztását és menetrendjét. Ez nem a mi dolgunk, ahogy ezt ő világosan kijelentette. Ezért hát jól tennék az írók és az igehirdetők, ha abbahagynák szenzációs találós kérdéses játékaikat. "Le is szállok, hogy kimentsem őket." Isten akkor szállt le, amikor szerinte eljött az idő. Elküldte Fiát "amikor eljött az idő teljessége" (Gal 4,4). Testi élete során Jézus gyakran beszélt "az ő órájáról". Türelmetlen emberek ismételten hallották, hogy azt mondja, nem jött még el "az ő ideje". Mi abból az ígéretből élünk ma, hogy ő el fog jönni és megszabadít minket. Nem jön túl hamar, és nem jön túl későn. Abban az órában jön majd el, melyet szuverén módon elrendelt. Az egyetlen valóban fontos kérdés az, hogy vajon készek vagyunk-e arra, hogy találkozzunk vele. Talán hangosabban kellene kiáltanunk, és többet kellene imádkoznunk: "Jöjj már, régóta várt Jézusunk!" Nem tudjuk, hogy mikor jön. Azt azonban természetesen tudjuk, hogy jön.