Nem azt az ígéretet kaptuk Istentől, hogy valamilyen
jövőbeli baj elhordozásához ad ma erőt. Azt sem mondta, hogy idő előtt
aggódhatunk egy várt nehézség esetleges bekövetkezte miatt. Ha hit által
járunk, a körülményeink sürgőssége szerint nyerünk erőt és megoldást
Istentől. Hit által, nem pedig látás által élünk. Az Úr úgy tervezte,
hogy kérjük tőle azokat a dolgokat, amelyekre szükségünk van. A holnapra
szóló kegyelmet nem nyerhetjük el ma. Az ember rászorultsága alkalmat
ad Istennek a közbelépésre... Isten kegyelmét soha ne tékozoljuk el! Ne
értsük félre, és ne rontsuk meg, ugyanakkor ne adjuk át az enyészetnek
se felhasználatlanul... Miközben a napi felelősséget hordozod Isten
szeretetében, s engedelmes gyermekként és alázatos lelkülettel jársz,
Istentől erőt és bölcsességet nyersz minden megpróbáló körülmény
elhordozásához... Naponta közel kell húzódnunk erőnk forrásához, hogy
amikor az ellenség áradata ránk tör, az Úr Lelke zászlót bonthasson a
felettünk való védelmében. Isten ígérete bizonyos. Meg fogja adni a mai
naphoz szükséges erőt, kizárólag a jelen nehézségek elviseléséhez. Csak
akkor lehet bizalmunk a jövőben, ha rendelkezünk a jelen nehézségeinek
elhordozásához szükséges erővel...
Ne vegyük kölcsön a
jövő aggodalmait. Ma a mai nap megoldásaira van szükségünk. Sokakat
leterhel a jövő bajain való aggódás. Szüntelenül azzal törődnek, hogy a
holnap gondjait előrevetítsék. Megpróbáltatásuk nagy része csupán a
képzelet szülötte. Jézus nem gondoskodott az ilyen terhek leemeléséről.
Csak a mai napra ígéri meg kegyelmét. Felszólít, hogy ne terheljük és
nyugtalanítsuk magunkat a holnap bajaival... Az Úr azt kívánja, hogy
teljesítsük a ma kötelességeit, és viseljük a ma megpróbáltatásait. Ma
őrizkedjünk attól, hogy megbántsunk valakit szavainkkal vagy
tetteinkkel. Ma dicsérjük és magasztaljuk Istent. Hitünk gyakorlása
által ma kell győzelmet aratnunk az ellenség felett. Ma keressük Istent,
és ma tökéljük el, hogy nem nyugszunk bele távollétébe. Vigyázzunk,
dolgozzunk és imádkozzunk úgy, mintha ez lenne az utolsó,
rendelkezésünkre bocsátott nap. Milyen buzgó is lenne akkor az életünk.
Milyen szorosan követnénk Jézust szavainkban és tetteinkben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése