Napi áhítat: Megmentő reménység

Hét témája: Reménység az üdvösségben

Róm 8,18–25
Arra várni, ami már biztos, csak még nem érkezett el az ideje, az is kitartást igényel.

„Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára.Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. De nem csak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására. Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység; hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie? Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk.”

Lesz üdvösségem, vagy van üdvösségem? Lesz megtartatásom, vagy van megtartatásom? Isten gyermeke leszek, vagy az vagyok? (A fiúságom jelen vagy jövőbeli állapot?) Így is igaz, úgy is igaz. Aki hisz a Fiúban, örök élete van, de még nagy a valószínűsége, hogy meg fog halni, és úgy kerül az örökkévalóságba. Péter is ír erről a kettősségről: „Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben.” (1Pt 1,5)
Készen van, de később lesz nyilvánvalóvá az üdvösség.
Egy kép erre a kettősségre. Ha valaki Budapesten beül egy csónakba, mert el szeretne jutni a Fekete-tengerig, szinte teljesen biztos lehet abban, hogy odaér. De még nincs ott.
A Fekete-tenger létezik. A Duna biztosan oda folyik, a csónakot is elviszi magával, de addig némi idő is eltelik, kis figyelmet igényel az út, némi irányításra is szükség van. Az eljutásig vár az utazóra egy kis erőfeszítés, sóhajtozás, nehézség. A cél ennek ellenére biztos, és a feltételek is a megérkezést szolgálják.
Benn vagy már a csónakban? Nem látod még a célt? Eleged van abból, hogy az evező feltörte a tenyered? Jobb lenne luxustengerjárón utazni? Néha azon gondolkodsz, hogy inkább kiszállsz? Figyelj, mit vall Pál! „Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk.”

Imádkozunk, hogy képesek legyünk a sújtottak terhének hordozására! (Gal 6,2)
(Takács Zoltán)