Napi áhítat: Krisztusnak élni

Olvasmány: 2Kor 5,11–21

Egymásért kell élnünk, hogy igazán éljünk.

11„Mivel tehát ismerjük az Úr félelmét, embereket győzünk meg, Isten előtt pedig nyíltan állunk. Remélem azonban, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is nyíltan állunk. 

12 Nem önmagunkat ajánljuk ismét nektek, hanem lehetőséget adunk nektek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek azoknak, akik azzal dicsekednek, ami csak látszat, és nem azzal, ami a szívben van. 

13 Ha ugyanis révületbe estünk, Istenért történt, ha pedig józanok vagyunk, értetek van. 

14 Mert a Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; 

15 és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. 

16 Úgyhogy mi mostantól fogva senkit nem ismerünk test szerint: ha ismertük is Krisztust test szerint, most már őt sem így ismerjük. 

17 Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. 

18 Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. 

19 Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét. 

20 Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel! 

21 Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.”

A második korinthusi levél a pásztori szolgálat kézikönyve is. Figyelhetjük és tanulhatjuk belőle, mi motiválta Pált a szolgálatra. Mire szánta oda az egész életét, és mi vezette a cselekedeteit. A választ erre a kérdésre úgy fogalmazhatom meg talán a legjobban: Krisztus szorongató szeretete irányította cselekedeteit. A valóságban hányszor motiválja valami egészen más a tetteinket, még szolgálat közben is. Az egyén és az egyház reformációja és megújulása Krisztus szorongató szeretete nélkül nem lehetséges. Addig csak változtatgatunk, és nem formálódunk át igazán Istennek tetszővé.
Pedig ezért a megújulásért Jézus Krisztus az egész életét adta, annyira fontos és értékes neki. Ahogyan az is, hogy megbéküljünk Istennel. Ezért élt és halt meg miértünk, hogy benne és érte élhessünk. Ismered ezeket az alapigazságokat. 
Kérlek, ma gondold végig – szánj elég időt erre –, mit kell tenned azért, hogy ennek valóságosabb hatása legyen az életedre.

(Vas Ferenc)