Sokan, a győzelmes édes pillanatában kezdenek eltávolodni Istentől.
Amikor kitűzünk egy célt, ha kell, minden reggel imádsággal kezdjük a napot, arra gondolva, hogy így biztosra megyünk.
Ha Isten kegyelméből elérjük célunk, akkor nem mindig a legelső lépések között van az imádság.
Alig foglalta el a nép az ígéret földjét, már megint kihagyja az Urat a döntéshozatalból.
Ám, milyen áldott az a munka, amely a siker pillanatában is hálaadással áldozik az Istennek.
Megdöbbentően szól a zsoltáros is:
„Mert nem a maguk fegyverével vették birtokba az országot, és nem a saját karjuk segítette meg őket, hanem a te jobbod és a te karod, a te orcád világossága, mert kedvelted őket.” (Zsoltárok 44,4)
„Mert nem a maguk fegyverével vették birtokba az országot, és nem a saját karjuk segítette meg őket, hanem a te jobbod és a te karod, a te orcád világossága, mert kedvelted őket.” (Zsoltárok 44,4)
Alig foglalta el a nép az ígéret földjét, már megint kihagyja az Urat a döntéshozatalból.
Mi hogy vagyunk ezzel? Számtalan lehetőségek sorakoznak előttünk a nagyvilágban.
Párválasztás, munkalehetőségek, hétköznapi dolgok sokasága, de hányszor kérjük ki Istennek a tanácsát?
Izraelnek teljes biztonsága volt, amíg engedelmeskedtek Isten akaratának.
Ki ne szeretne biztonságban élni éppen ma? Ha igyekszünk engedelmességben élni Isten velünk marad. Elkötelezi magát azok mellett, akik bíznak benne, és az ő győzelmei a mi győzelmeink lesznek.
A mai Van Erőm meghallgatható a következő linken:
https://youtu.be/DperBpzfRzg
https://youtu.be/DperBpzfRzg
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése