Valóban készek vagyunk-e arra, hogy átadjuk Istennek a kormányt a házasságunk és a családunk felett?
Készen állunk-e arra, hogy karrierünket Isten kezébe helyezzük, hogy megelégedjünk azzal, hogy ő vezessen minket, hogy ő irányítsa az időnket, hogy ne emésszen fel minket a munka hatalma vagy a sikere?
Készek vagyunk-e Isten kezébe tenni a jövőnket?
Kérni fogjuk-e őt, hogy adja meg nekünk az ő bölcsességét azzal kapcsolatban, hogy hol éljünk, hogyan használjuk fel erőforrásainkat, pénzünket és időnket, képességeinket és ajándékainkat?
És készek leszünk-e arra, hogy szolgálatunkat is az ő kezébe tegyük, megelégedve azzal, hogy betöltsük az általa számunkra kijelölt szerepeket?
Ezek valódi kihívások, ezért szükséges megemlékezni arról, amit Józsué mondott.
Ha Józsué könyve elvégezte a munkáját és elérte a célját, akkor olvasói ezt fogják válaszolni:
„Ami pedig engem és házamat illet, az Úrnak fogunk szolgálni.”
„Ami pedig engem és házamat illet, az Úrnak fogunk szolgálni.”
Józsué példamutatóan, elölről vezet, és a nép hűségesen és buzgón követi őt.
Hajlandóak lemondani, mivel felismerik az Úr csodálatos tetteit, az Egyiptomból való megváltása, mindennapi gondviselése és állandó, nagylelkű gondviselése révén.
Ha mi is felismertük az Urat, a mi Istenünket az életünkben, akkor bátran mondhatjuk:
„Mi is az Urat akarjuk hát szolgálni; bizony, ő a mi Istenünk!” (Józsué 24,18)
„Mi is az Urat akarjuk hát szolgálni; bizony, ő a mi Istenünk!” (Józsué 24,18)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése