Emberek ezrei várják, hogy megszólaljon a hangod.
A fények csodálatosan világítanak.
A közönség elhallgat, mindenki téged figyel.
Zárásképpen az utolsó mondatod a következő: „Így érdemes volt élnem,
Nem azért, amiket tettél, hanem ahogyan, és akivel éltél.
Az életünk hosszabb, mint egy színpadi műsor, de számolnunk kell azzal a gondolattal, hogy nem tudjuk melyik az utolsó perc.
Én pedig a mai reggelen eldöntöttem, hogy az utolsó percem is Isten dicsőségére akarom felhasználni. Ragyogj te is!
Ez most a te pillanatod. Ragyogjon hát világosságod az emberek előtt.
Lássák jó cselekedeteid, amikor felsegíted a földről a bajban levő testvéredet;
amikor eledelt adsz egy éhezőnek; amikor felruházol az őszi szélben fázó embert;
amikor imádkozol az ellenségedért; amikor bizonyságot teszel Jézus Krisztusról.
Ez most tényleg a te pillanatod. Tetteiddel, szavaiddal, jelenléteddel néhány emberben felébreszted a hálát; mások arcán mosolyt csalogatsz elő; van, akit rádöbbentesz arra, hogy csak Jézussal érdemes élni; másokban pedig kérdések fognak kavarogni:
Honnan van ebben az emberben ekkora szeretet?
Mi az, amivel több? Mi az, amivel ő más, mint mi?
Mi az, amivel több? Mi az, amivel ő más, mint mi?
Zárásképpen az utolsó mondatod a következő: „Így érdemes volt élnem,
mert szerettem, hittem, reméltem, mindezt Jézussal!”
A közönség állva tapsol, és dicsőítik mennyei Atyánkat.
Nem azért, amiket tettél, hanem ahogyan, és akivel éltél.
Az életünk hosszabb, mint egy színpadi műsor, de számolnunk kell azzal a gondolattal, hogy nem tudjuk melyik az utolsó perc.
Én pedig a mai reggelen eldöntöttem, hogy az utolsó percem is Isten dicsőségére akarom felhasználni. Ragyogj te is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése