💥Reggeli dicséret🌹 Egy mécses lángja

„Te vagy, Uram, a mécsesem, az Úr fénysugarat küld nekem a sötétbe.,,
Sámuel második könyve 22:29

Sötét volt, áthatolhatatlan, nyomasztó homály. A hold is csak bújócskázott a felhők között, ő sem mert odanézni. Körülötte aludt mindenki, hiába kérte, hogy ne hagyják magára, hiába jelezte feléjük, hogy szüksége van rájuk, hogy nem bírja egyedül zörgetni a menny kapuját. 

Imák moraja helyett csak az egyenletes szuszogások hangja szűrődött el hozzá a sötétben. 

Így kérte az Abbát. Egyedül, gyötrődve, szorongva, amikor minden emberi porcikája tiltakozott a rá váró testi-lelki kín ellen.

Örök életet, harmonikus kapcsolatokat tervezett teremtményeinek, de ők másként döntöttek, ezért most itt van, hogy helyrehozza az édeni ballépést. 

Itt van, hogy Isten-emberként a saját bőrén tapasztalja a bűn által átírt emberi sorsot, fájdalmat, félelmet, kilátástalanságot, magányt, megnemértettséget, veszteséget, elmúlást. 

Itt van értünk a sötétben, hogy mi kiléphessünk majd Vele a fényre. 

Hogy újból kapcsolatunk lehessen a Teremtővel, hogy megtapasztaljuk, van Atyánk a mennyben, aki szeret és elfogad feltétel nélkül.

Itt van a sötétben, hogy eldöntse, megy tovább. Értünk. Minden lépés, minden levegővétel fájdalommal jár. Az események felgyorsulnak, 

Ő már ott függ a kereszten meztelenül, összetörten, és fényes délben rászakad a sötétség, az áthatolhatatlan, nyomasztó homály. 

Órák telnek el így, míg végül utoljára hallatja szavát egy kiáltást küldve az Atyához, és meghal az emberiség Megváltója. Így győzött értünk.

Lehet, hogy most te is, Kedves Olvasó, úgy érzed, rád szakadt a mindent átható sötétség, amiből nincs kiút. Ez már elég, ez már túl sok, ezt már nem bírod tovább.

Arra nincs válasz, hogy miért és meddig tart ez még, de tudd, nem vagy egyedül! 

Isten nagyon jól ismeri ezt az érzést. Van, hogy nem engedi, hogy valami rossz megtörténjen veled, van, hogy kiemel belőle csodával határos módon, és van, hogy ott ül melletted a sötétben, és veled éli meg a fájdalmakat. 

Így gyújt jelenléte fényt számodra a gödör mélyén. Mert Ő sosem hagy magadra.

(Szilvási-Csizmadia Andrea)