💥Reggeli dicséret🌹 Krisztus király

„Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég, leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.” Lukács evangéliuma 3:21-22

Egyes keresztény felekezeteknél (katolikus, anglikán, amerikai presbiteriánus, egyes metodista közösségek) az éves liturgikus ünnepkör végét jelenti ez a vasárnap, vagyis az advent előtti utolsó, melyen Krisztust, mint királyt ünneplik. 

Amellett, hogy kiemelik Krisztusnak az egész teremtett világra kiterjedő hatalmát, hangsúlyozzák, hogy Isten Fia, aki emberré lett értünk, aki életét adta a Golgotán, és akinek a sírja üres, mert harmadnapra feltámadt, és a mennyben közbenjár értünk, újból vissza fog jönni, de most már, mint király, ítéletet tart, és újjáteremti Földünket.

Olvasd el még egyszer az áhítatunk alapigéjét, Kedves Olvasó, és gyere, csodálkozz rá velem együtt arra, milyen különleges királyunk van nekünk!

Isten Fia kész volt évtizedekre otthagyni a mennyet, és emberré lenni értünk. 

Nemcsak felnőtt férfi képét magára öltve belecsöppenni egy rövid időre világunkba, hanem ott kezdeni, ahol mindannyian kezdtük, anyánk méhében. 

És aztán végigjárta az egész utat, csak nehezített terepen. 

Magzatként fejlődött kilenc hónapon át, aztán világra jött egy istállóban, mert máshol nem volt hely számára. Szinte születése pillanatától (és igazából már az előtt is) életét halálos veszély fenyegette. 

Folyamatos megnemértettségben és visszautasításban volt része, sokszor még a saját családja és legbelsőbb tanítványi köre részéről is. 

De Ő vállalta ezt, mert ennyire szeret minket. Ha ez az ember megmentésének egyetlen lehetséges útja, akkor Ő végigcsinálja, mindent beleadva. Ilyen Isten szeretett Fia.

Az övéi közé jött, és az övéi nagyon sokszor nem fogadták be. 

Elárulták, törvénytelen módon kihallgatták, hamis vádakkal elítélték, kínozták testileg-lelkileg, és úgy kellett meghalnia, mint a legutolsó bűnösnek.

De győzött. És így lett királyunk. Olyan, aki tudja, milyen embernek lenni. 

Aki a saját bőrén tapasztalta, mire képes a bűn, a gyűlölet, a gonoszság. 

Aki tudja, honnan kell kimenteni minket, és aki ki is akar menteni ebből a világból. 

Egy újat, tökéleteset készít számunkra, ahova az Ő halála miatt van lehetőségünk bejutni, és élni ott örökké.

Olyan királyunk van, aki várja azt a napot, amikor visszajön értünk, de aki addig sem hagy minket magunkra. A Szentlelken keresztül velünk van a világ végéig, és velünk él meg minden örömet és nehézséget, minden kételyt és győzelmet. 

Meghallgatja minden neki intézett kiáltásunkat, és mindent megtesz azért, hogy kapcsolódhasson hozzánk. Ilyen királyt érdemes visszavárni.

(Szilvási-Csizmadia Andrea)