,,Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátta szemem üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak és dicsőségül népednek, Izráelnek.,, Lukács 2:29-32
Volt már olyan érzésed, hogy éppen MOST egy ünnepélyes és várva várt pillanat érkezett el?Jól emlékszem arra, hogy milyen érzés volt az, amikor az első fiunkat vártuk, és egy éjszakai ébredés után azt mondta a feleségem, hogy: „Itt az idő, induljunk” (a szülészetre)!
Ez a MOST egy nagyon különös, ünnepélyes érzés volt. És három óra múlva megszületett.
Ehhez hasonló, csak jóval enyhébb „most” érzéssel járó élmények voltak, amikor eljött az életében az első óvodai, aztán iskolai nap.
Gyermekeink születéséhez hasonlóan nagy MOST élményt éreztem, amikor a menyasszonyommal megjelentünk az anyakönyvvezető előtt, és amikor egy álmokban és egyéb módon Isten által előre jelzett esemény bekövetkezett. Talán mindenkinek vannak ilyen élményei.
Simeon, az idős pap is egy ilyen MOST élményt élt át, amikor a fent olvasott szavakat mondta. Talán a lehetséges legnagyobb ilyen élményt: karjaiban tarthatta a Megváltót! Micsoda kiváltság!
Gyermekeink születéséhez hasonlóan nagy MOST élményt éreztem, amikor a menyasszonyommal megjelentünk az anyakönyvvezető előtt, és amikor egy álmokban és egyéb módon Isten által előre jelzett esemény bekövetkezett. Talán mindenkinek vannak ilyen élményei.
Simeon, az idős pap is egy ilyen MOST élményt élt át, amikor a fent olvasott szavakat mondta. Talán a lehetséges legnagyobb ilyen élményt: karjaiban tarthatta a Megváltót! Micsoda kiváltság!
Mégis, ez a „Most bocsátod el Uram, szolgádat, beszéded szerint” nem Jézusról szól (mint az Úr szolgájáról, aki most született meg), hanem saját magáról.
A 26-dik versben arról olvasunk, hogy Isten megmondta neki, hogy nem fog meghalni, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. Most pedig meglátta...
Mi hogy örülnénk a saját halálhírünknek? Simeon örömmel fogadta.
Mi hogy örülnénk a saját halálhírünknek? Simeon örömmel fogadta.
Nem azért volt hálás, mert meg fog halni, hanem azért, mert látta a megszületett Szabadítót, és ez azt jelentette számára, hogy a világ sorsa jó kezekben van, Isten cselekszik az emberért.
Sőt, ő maga is találkozott a megszületett Krisztussal. Ezért volt a szívében ilyen békesség.
A földi életünk vége is hasonlóan ünnepélyes pillanat, mint a születésünk, a házasságkötésünk, a gyermekeink születése, vagy a Krisztussal való találkozásunk.
A földi életünk vége is hasonlóan ünnepélyes pillanat, mint a születésünk, a házasságkötésünk, a gyermekeink születése, vagy a Krisztussal való találkozásunk.
Egy igazi, nagybetűs MOST pillanat! Simeon, aki örömmel köszöntötte a megszületett Megváltót, békességgel fogadta saját elmúlásának hírét.
Ez a MOST pillanat egyszer mindannyiunk életében elérkezik, kivéve, ha élni fogunk Jézus visszatérésekor. A mi békességünk (a mindennapi is, de különösen a távozásunkkal kapcsolatos) attól függ, hogy találkoztunk-e Krisztussal, hogy örömmel üdvözöltük-e őt, s hogy életünk szereplőjévé vált-e.
Most az adventi időszak előtt állunk. Kiváló lehetőség, hogy elgondolkozzunk az élet igazán fontos kérdésein, és találkozzunk a megszületett Megváltóval!
(Simon Csaba)
Most az adventi időszak előtt állunk. Kiváló lehetőség, hogy elgondolkozzunk az élet igazán fontos kérdésein, és találkozzunk a megszületett Megváltóval!
(Simon Csaba)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése