„⭐Hálát adok neked mindörökké, mert te munkálkodsz, és nevedben reménykedem, mert jó vagy híveidhez.” – Zsoltárok 52,11
Dávid nem feltételes módban beszél: nem azt mondja, „ha majd megtörténik”, hanem „mert megtetted”.
A múlt idejű ige arról tanúskodik, hogy Isten munkáját már kész tényként látja – még akkor is, ha talán a teljes megvalósulás még előtte van.
Ez a hit lényege: bizalommal tekinteni Isten ígéreteire, mintha azok már most beteljesedtek volna.
A „nevedben reménykedem” kifejezés mély teológiai jelentést hordoz.
A „nevedben reménykedem” kifejezés mély teológiai jelentést hordoz.
Isten neve az Ő jellemének összessége – hűsége, jósága, igazsága, irgalma.
Dávid nem a körülményekben, nem más emberekben, hanem Isten változhatatlan jellemében találja a reménységét.
A záró mondat – „mert jó vagy híveidhez” – rámutat Isten személyes szeretetére.
A záró mondat – „mert jó vagy híveidhez” – rámutat Isten személyes szeretetére.
Ő nem távoli uralkodó, hanem olyan Atya, aki különösen törődik az övéivel.
Ez a jóság nem mindig abban nyilvánul meg, hogy minden kívánságunkat teljesíti, hanem abban,
hogy mindig a javunkra munkálkodik – még akkor is, ha ezt csak később látjuk meg.
Ma érdemes megállni, és kifejezni a hálát nemcsak azért, amit már látsz, hanem azért is, amit Isten még el fog végezni. A hálaadás a reménység ajtaja.
Ma érdemes megállni, és kifejezni a hálát nemcsak azért, amit már látsz, hanem azért is, amit Isten még el fog végezni. A hálaadás a reménység ajtaja.
Ima: Uram, köszönöm, hogy a múltban és a jelenben is hűséges vagy hozzám.
Segíts, hogy reménységem mindig a Te nevedben legyen. Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése