Pünkösdkor a zsidók az aratás befejeztét ünnepelték, visszaemlékeztek arra, hogy valamikor szolgák voltak Egyiptom földjén, de most már szabadok a saját magukért és népükért végzett munkára, szabadok a vetésre és az aratásra. Ez az öröm ünnepe volt, a páskával ellentétben nem a nyomorúság kenyerét kellett fogyasztaniuk, hanem friss, kovásszal érlelt kenyeret.
Ez a nap különbség nélkül mindenkié volt. 5Móz 16:11-ben ezt olvashatjuk róla:
„Örvendezz Istenednek, az Úrnak színe előtt – fiaddal és leányoddal, szolgáddal és szolgálóleányoddal meg a lévitával együtt, aki a lakóhelyeden él, és a jövevénnyel, az árvával és az özveggyel, akik veled vannak – azon a helyen, amelyet kiválaszt Istened, az Úr, hogy ott lakjék a neve.”
Mert Isten áldását nem lehet korlátok közé szorítani.
Ez volt az az ünnep az Újszövetségben, amikor Isten kiárasztotta Szentlelkét a követőire, és a nagyrészt tanulatlan, írástudatlan nők és férfiak számukra idegen nyelveken hirdették Krisztus megváltását.
Hallotta mindenki az örömhírt, bárhonnan is érkezett Jeruzsálembe, mert Isten szélesre tárta országának ajtaját. Ő nem személyválogató, mindenki az Ő gyermeke, és Szentlelkének ajándékát akarja adni mindenkinek. Mert szeret minket, és mindennél jobban vágyik arra, hogy kapcsolatban legyünk vele.
Hát ünnepeld ma Isten szeretetét!
Hát ünnepeld ma Isten szeretetét!
Ünnepeld azt, hogy előtte nincs férfi vagy nő, idős vagy gyermek, trónörökös vagy mélyszegénységben élő! Ünnepeld, hogy megváltott minket, és a barátunk, a társunk szeretne lenni egy életen át!
Egy örökké tartó életen át.
(Szilvási-Csizmadia Andrea)
(Szilvási-Csizmadia Andrea)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése