,,✨🌹 Hanem mivel Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot, úgy hirdetjük azt, mint akik nem embereknek akarunk tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek.
Hiszen, mint tudjátok, sohasem léptünk fel hízelgő beszéddel, sem leplezett kapzsisággal, Isten a tanúnk: nem is vártunk emberektől dicsőséget, sem tőletek, sem másoktól.,,
Első Thesszalonikai levél 2.fejezet 4-6. vers
Kinek akarsz tetszeni?- egyszerű kérdés, de ha mélyebbre ásol, akkor akár saját magad is zavarba hozhatod.
Naponta találkozunk azzal a kísértéssel, hogy mások mit gondolnak rólunk.
Elismernek, elégedettek velünk, vajon észre veszik-e a jelenlétünket, vajon számítunk?
Ismerős gondolatok? Pál apostol arra hívja fel a figyelmünket - és ezt most különösen aktuálisnak érzem-, hogy majd' teljesen mindegy az, hogy mások hogyan gondolkodnak rólunk.
A lényeg ugyanis az, hogy Isten vizsgálja a szívünket és az alapján vajon Ő mit gondol rólunk?
Azt mondja az apostol, hogy Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot. Érdekes ez, mert nem azt mondja, hogy Isten alkalmasnak ítélt minket arra, hogy ránk bízza az ítéletet. Érdekes kettőség van ilyen értelemben az életünkben.
Nagyon könnyen megítélünk, megszólunk, esetenként kárhoztatunk valakit, de az evangélium hirdetése valahogy lemarad.
Nem, nem azt mondom, hogy nem kell észre venni a rosszat, azt viszont inkább, hogy ne csak a rosszat vegyük észre a másik emberben és az ő életében és ne csak az ítéletet mondjuk.
Ott a másik véglet is, hogy hajlamosak vagyunk csak a jót mondani, szépíteni, finomítani, ami bizonyos mértékig nem kárhoztató dolog, de gondold végig: ha egy nagyon rossz hír várna rád, vajon mennyire enyhítené a hírt az azt megelőző körítés?
Isten törekszik az egyensúlyra. A Biblia aranyszövege, amit már kisgyermekkoromban megtanultam, így hangzik: Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát küldte, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Jn.3:16)
Isten alkalmasnak ítélt arra, hogy ránk bízza az evangéliumot. Az evangélium pedig így hangzik:
Isten oly' nagyon szeret, hogy értünk adta Fiát, hogy ne mi szenvedjük el az ítéletet, hanem megkapjuk az örök életet.
Nem tudod te hogy vagy vele, de én szeretném ezt az örök életet és szeretnék Istenhez hűen mozgolódni a világban, nem ítélkezve, de az evangéliumot hűen hirdetve.
Az ítélet nem a miénk, hanem Istené. Az evangélium hirdetése azonban közös feladatunk.
Áldott napot!
(Pörneki-Csomó Hajnalka)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése