Rick Warren A céltudatos egyház

---

Szeretnék különösen a lelkipásztorokhoz szólni, akik Isten nyáját pásztorolják. Ha Isten arra hívott el, hogy a gyülekezetében szolgálj neki, akkor a legmagasztosabb elhívást kaptad, a legnagyobb megtiszteltetést, amiben az ember részesülhet. Nincs nagyobb ügy Isten országának az ügyénél, és nem lehet jobban befektetni az életed, mint ha arra fordítod, hogy embereket nyerj meg Krisztus számára, nagykorúvá neveld őket, segíts felfedezniük a nekik szánt szolgálatot, és kiküldd őket a világba, hogy betöltsék küldetésüket. Nem tudok ennél izgalmasabb hivatást. Ha valami jobbat ismernék, azonnal abba fektetném az életem, mert már régen elhatároztam, hogy nem fogom elvesztegetni az éveimet. Talán nem leszel olyan híres, gazdag vagy nagyra becsült, mint más hivatású emberek, de ott lesz Isten mosolya az életeden. Én ott éreztem ezt a mosolyt, amióta elkezdtem a sedlebacki gyülekezetet csaknem 20 éve.

1979-ben fejeztem be a lelkipásztori szolgálatra felkészítő tanulmányaimat Texasban. Elhatároztam, hogy tanulmányt készítek az Egyesült Államok 100 legnagyobb gyülekezetéről. Személyesen írtam egy levelet ezeknek a gyülekezeteknek, és feltettem nekik egy sor kérdést. Például azt, hogy mitől növekszenek, szerintük mitől lett ilyen méretű a gyülekezetük, és mitől lesz egészséges. Elolvasva a vezetők válaszát, hamar felfedeztem, hogy Isten sokféle embert, sokféle személyiséget, sokféle programot és szolgálatot tud használni, ha azok elkötelezettek Isten céljai mellett.

Megfigyeltem, hogy a legerősebbnek tűnő gyülekezetekben már évek óta ott van a lelkipásztor, néha 15-20 éve vagy még régebben. Akkor csendben (még fiatal emberként) így imádkoztam: "Istenem, kész vagyok elmenni bárhová a világon, és pásztorolni egy gyülekezetet, csak kérlek add meg azt a kiváltságot, hogy egész életemet egyetlen helyen fektethessem be. Nem számít hova küldesz, csupán azt kérem, hogy egyetlen gyülekezetre koncentrálhassak, és az a gyülekezet sok más gyülekezetet kezdhessen majd el." Ezután fogtam a világtérképet és felraktam a falra. Hat hónapig imádkoztam az egész világért, majd azt kérdeztem Istentől: "Istenem, hol akarsz látni engem? Kész vagyok bárhová elmenni." Isten nagyon világosan ezt mondta: "Nem fogsz elmenni a tengeren túlra, hanem a saját országodban fogsz maradni."

Őszintén meg kell mondanom, hogy ez csalódást jelentett. Igazán arra számítottam, hogy elmegyek egy másik kultúrába, úgy gondoltam, ez lenne igazán érdekes, azt hittem, hogy ez a szívem mély vágya, de Isten azt mondta: "Nem, te maradj az Egyesült Államokban, és menj egy nagy városba, építs ott egy gyülekezetet, amelyik majd kiküldő gyülekezet lesz. Munkásokat, vezetőket, misszionáriusokat és lelkipásztorokat fog kiküldeni az egész világba."

Azt vallom, hogy egy gyülekezet egészsége nem a székek számán mérhető le, hanem a kiküldő képességén, azon, hogy hány embert tud mozgósítani az egész világon. Mert a nagy parancsolat és a nagy küldetés célja: megnyerni az egész világot Krisztusnak.

Fogtam tehát az Egyesült Államok térképét, és bekarikáztam rajta a főbb városokat a déli területek kivételével, ahol már akkor is sok gyülekezet létezett. Így karikáztam be olyan városokat, mint Detroit, New York, Chicago, Los Angeles és mások. Ahogy elkezdtem imádkozni, a következő hat hónapban egyre világosabb lett számomra, hogy Isten Los Angeles környékére küld gyülekezetet plántálni.

Imádságaim és tanulmányom során rátaláltam az úgynevezett Seddleback-völgyre, ez egy rohamosan fejlődő terület, ahova gyülekezetek kellettek. Tehát még akkor Texasból levelet írtam az egyik seddleback-völgyi gyülekezet vezetőjének. Megírtam, hogy Kaliforniába szeretnék költözni, és gyülekezetet kezdeni a környéken. Megírtam, hogy nem támogatást, nem pénzt kérek, hanem szeretném tudni a véleményét, megfelelő hely-e az gyülekezetplántálásra.

Isten valahogy úgy intézte, hogy ez az ember már hallott rólam, és ő is írt nekem egy levelet, amelyben ez állt: "Warren úr, gondolt-e már arra, hogy Seddleback-völgybe jöjjön gyülekezetet plántálni?" Leveleink keresztezték egymást. Ő hamarabb megkapta az én levelem, mint én az övét, bár ugyanaznap adtuk fel.

Másnap, amikor én is elolvastam az ő levelét, tudtam, hogy Isten csodákat kezd tenni. 1979 októberében Kaliforniába jöttem, és elkezdtem imádkozni a helyért. Felmentem egy hegyre, majd letekintettem a városra, és imádkoztam: "Istenem, az egész életemet arra szánom, hogy elérjem ennek a városnak a lakóit Krisztusért." Letérdeltem és így folytattam: "Odaajánlom magam arra, hogy egész életemben ezt végezzem." A feleségem is letérdelt velem, és együtt imádkoztunk, és elköteleztük az életünket a környékben lakók számára és Jézus Krisztus terve mellett. Majd 1980 januárjában elköltöztünk Texasból a feleségemmel és négy hónapos kislányunkkal. Szegény diákokként nem voltak tartalékaink, így az összes pénzünk elment arra, hogy egy teherautót béreljünk. Felpakoltuk az összes holminkat, amink volt, és elindultunk Kaliforniába, Los Angeles környékére.

Ezen a környéken emberek milliói élnek, és mi délután négy óra körül érkeztünk oda a legnagyobb csúcsforgalomban. Nyomasztólag hatott rám a környék mérete (tudni kell, hogy egy 500 lakosú kis faluban nőttem fel, és nem jártam ilyen nagy városokban, mint ez), amikor láttam azt a nagy tömeget, ami ebben a nagyvárosban nyüzsög, felkiáltottam: "Istenem, rosszul választottál, én vidéki ember vagyok, egy 500 fős kis falucskában nőttem föl." Isten mégis oda küldött.

Tehát nem volt se pénzem, se barátaim, senkit sem ismertem abban a városban. Amikor odaértünk a teherautóval, egy ingatlanügynökséget kerestem.

Találkoztam egy emberrel, név szerint Dan Dallel, aki lakáseladással és bérléssel foglalkozik. Miután bementem az irodába, ezt mondtam: "Jó napot, Rick Warren vagyok. Azért jöttem ide, mert szeretnék elkezdeni egy új gyülekezetet, és valahol laknunk kell, de nincs semmi pénzem." Mosolygott rajtam, majd így válaszolt: "Nézzük csak mit is tehetnénk..."

A költözésünket teljesen hitben kezdtük el. Abban a hitben, hogy Isten megsegít minket. Az első éjszakát még a teherautóban töltöttük, mert nem sikerült lakást találni. Rövidre fogva a szót, ez az ember segített találni egy kis lakást, amit ki tudtunk bérelni. Mivel egyáltalán nem volt pénzünk, azt mondta, hogy az első hónapért nem kell fizetni. Megkérdeztem tőle: "Dan, jár-e valahova gyülekezetbe?" "Nem, sehova" - mondta. "Akkor ön lesz az első tagja a gyülekezetünknek" - mondtam. Így indult a seddlebacki gyülekezet.

Két héttel később tartottuk a seddlebacki gyülekezet első istentiszteletét az otthonunkban. Heten voltunk: a feleségem, én és a kislányunk, Dan és az ő felesége és a kislányuk, meg még valaki. Akkor megkérdeztem: "Milyen gyülekezet legyünk?" Ők azt válaszolták: "Olyan, amelyik eléri a hitetleneket." Örülök annak, hogy a gyülekezetünk tagjainak 70-80%-a találta meg a mi gyülekezetünkben Jézust. Ott ismerte meg őt mint urát.

Az elmúlt öt évben 5200 új hívőt merítettünk be, és ők mindannyian felnőtt emberként fogadták be Jézust. Istenünk nagyon kegyelmes hozzánk, hogy ilyen nagy aratást adott nekünk.

Amint elkezdtük a gyülekezetet, eldöntöttem, hogy megismerem, hogyan gondolkoznak a hitetlenek. Bejelentettem, hogy az első hivatalos, nyilvános istentiszteleteinket 12 hét múlva kezdjük el az után, hogy megérkeztünk és letelepedtünk. Ez a nap éppen húsvét vasárnapja volt, így akkor kezdtünk. A 12 hét alatt házról házra mentem, hogy találkozzam az emberekkel, akiknek bemutatkoztam, és azt mondtam: "Szeretném megtudni, hogy milyen problémáik vannak ezen a környéken; megengednék, hogy föltegyek néhány kérdést? Mit gondolnak, mire van leginkább szüksége a környéken élőknek?" Figyelmesen meghallgattam, amit mondtak, majd azt is megkérdeztem, hogy nekik, mint családnak, mire van a legnagyobb szükségük. Volt nálam egy darab papír, amire leírtam minden információt. Csak hallgattam az embereket 12 héten át, majd leírtam az összes információt egy körlevélbe, amit szétküldtem az egész környéken.

Egy nyomdában kinyomtattattam 15 ezer meghívót. Ekkorra már a lakásunkon összejövő kis bibliatanulmányozó csoport létszáma 15 főre nőtt. Tehát 15 ember hajtogatta, borítékolta, bélyegezte és címezte meg a 15 ezer levelet. A címeket a telefonkönyvből vettük, és kézzel megcímeztük az összes levelet. Postára adtuk, tudatva mindenkivel, hogy húsvét vasárnap istentiszteletet fogunk tartani. Egy héttel előbb a 15 emberrel lementem abba az iskolába, amit használhattunk, hogy ott elpróbáljuk az istentiszteletet. Azt mondtuk, hogy amíg lehetséges, ezt az épületet fogjuk használni gyülekezeti célra.

Kijelentettem, hogy úgy fogok prédikálni, mintha 50-60 ember lenne ott, mert a jövő héten az lesz természetes. Ez csupán próba istentiszteletnek indult, de néhányan egy héttel korábban megkapták a levelünket, és eljöttek, így legalább hatvanan voltunk a próba istentiszteleten. Már ekkor öten adták át életüket Jézusnak. Soha nem felejtem el, hogy arról prédikáltam, hogy Jézus tesz szabaddá. Ő szabadít meg a bűn terhétől, Ő szabadít meg az egyedüllét fájdalmától, Ő szabadít meg mások elvárásaitól, a jövőtől való félelemtől, és Ő megszabadít a haláltól való félelemtől is.

Az első prédikációm alapigéje a gyülekezetünkben ez volt: "Megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká tesz benneteket." A következő héten több mint 200 ember jelent meg a gyülekezetünkben. Ez csoda volt! Ezek közül csak öten voltak keresztények, a többi mind hitetlen. Azt mondtam: nyissuk ki a Bibliát, de senkinek sem volt Bibliája. Az énekeket sem ismerte senki, nem tudták, hogyan kell imádkozni.

A következő hónapokban foglalkozni kezdtünk az érdeklődőkkel, és sorban megtértek egyik a másik után. Így elindult a gyülekezet növekedése. Az évek során számos épületet használtunk. Amikor kinőttünk egyet, továbbmentünk egy következőbe, és ha túl sokan voltunk vagy nem találtunk megfelelő épületet, akkor a szabadban jöttünk össze. A szabadban sütött bennünket a nap vagy éppen eláztunk. Végül sikerült megspórolni elég pénzt ahhoz, hogy egy nagy sátrat vegyünk, és ezt elkezdtük megtölteni emberekkel. Hamarosan az egy istentiszteletből lett kettő, majd három, aztán négy istentisztelet.

Végül két évvel ezelőtt sikerült fölépíteni az első épületünket. Mostanában egy átlagos hétvégén kb. 14 ezer ember jön el az istentiszteleteinkre.
Mindezeket bátorításként mondtam el. Nagy lehetőségek rejlenek a kis kezdetekben, ha ott van Isten. Soha ne becsüljétek alá a kicsiny kezdetek erejét, az egy ember erejét. Isten képes megváltoztatni a világot egy ember által. Isten téged is tud használni. Ne korlátozd Istent. Hidd el, hogy nagy dolgokat fog tenni a te életedben is, és meg is teszi, ha bízol benne.