Reggeli gyöngyszemek:: Pál megvakult, hogy láthassa Krisztust

„Elment azért Anániás, bement a házba, rátette kezét, és azt mondta: Atyámfia, Saul, az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, ahogy jöttél, hogy újra láss, és beteljesedj Szentlélekkel.” (Csel 9:17)

Annak idején Mózesnek is megtanították Egyiptom iskoláiban az erő alkalmazásának törvényét, és ez a tanítás olyan erőteljesen formálta jellemét, hogy negyven évbe telt, … míg megtanulta a szeretet törvényével kormányozni Izraelt. Ugyanezt a leckét kellett elsajátítania Pálnak is.

A damaszkuszi kapunál látomást kapott a Megfeszítettről, és ez egész életét megváltoztatta. Az üldözőből tanítvány lett, a tanítóból tanuló. A vakságban töltött magányos napok ott Damaszkuszban éveknek tűntek élettapasztalatában. Az emlékezetében tárolt ószövetségi történetek alkották a tananyagot, és maga Krisztus tanította. Számára is a természet csendessége lett a megfelelő iskola. Az arábiai sivatagba távozott, hogy az Írásokat tanulmányozza és Istentől tanuljon. Kitörölte lelkéből az életét addig irányító előítéleteket és hagyományokat, és egyedül az igazság Forrásából merítette a továbblépéséhez szükséges utasításokat.

Életének további részét az önfeláldozás és a szeretet szolgálata jellemezte. „Görögöknek és barbároknak, bölcseknek és tudatlanoknak egyaránt adósa vagyok.” …

Habár kimagasló intellektuális képességekkel rendelkezett, Pál élete egy ennél is ritkább bölcsességről tett bizonyságot. Tanításaiban és életével a legmélyebb jelentőségű elveket tárta fel, olyanokat, amelyekről korának lángelméi mit sem tudtak. A legnagyobb bölcsesség volt az övé, ami éleslátást és együtt érző szívet kölcsönöz befogadójának, ami összeköti az embert felebarátjával és képessé teszi arra, hogy erősítse a másikban jobbik énjét, továbbá nemesebb életre ösztönözze. …

„…ha szidalommal illettetünk,” mondta, „jót kívánunk; ha háborúságot szenvedünk, békességgel tűrjük; Ha gyaláztatunk, könyörgünk”; „mint bánkódók, noha mindig örvendezők; mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók.” (Education, 65-68.)

Reggeli dicséret: Vigyázzatok!

„Amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Vigyázzatok!”
Márk evangéliuma 13:37

Jézus sokszor beszélt második eljövetelének körülményeiről, előzményeiről, és az erre való felkészülésről. Volt, hogy példázatokban szólt, de alapvetően nyíltan beszélt arról, hogy visszatérése előtt a világ minden mással el lesz foglalva, csak azzal nem, hogy őt várják. Akik nem hittek/hisznek benne, azoknak nem is mond sokat ez a felhívás: „vigyázzatok”.
Az útra készülő ember kiadja szolgáinak a feladatot, majd elmegy, de nem mondja meg pontosan meddig lesz távol. Jézus arról beszél példázatában, hogy mivel senki nem tudja visszatérésének idejét, mindig ébernek kell lenni. Mit jelenthez az éber vigyázás? Mi a baj azzal, ha valaki a várakozás közben elalszik?
A szolgák tudják a dolgukat, de úgy tűnik, hogy az elhúzódó várakozás közben megfeledkeznek kötelességükről, vagy tudatosan elhanyagolják azokat. Úgy kezdenek el viselkedni, mintha soha nem lenne számonkérés. Máté azt is feljegyzi (Máté 24:45-51), hogy a gonosz szolga így gondolkodik: „Késik az én Uram, és szolgatársait verni kezdené, és együtt enne és inna a részegekkel…” Ezzel ellentétben az „okos” szolgát munkában találja Ura, mikor megérkezik.
Azért kell vigyázni, nehogy túlzottan magabiztosan legyünk, miközben elhanyagoljuk mindennapi kötelességeinket. Aki elérhetetlen távolságba teszi Jézus eljövetelét, nem érzi kellőképpen tettei súlyát, „elalszik” – abban az értelemben, hogy nincs tudatában a körülötte lévő valóságnak.
A várakozás a jellemünket, és Jézushoz, és egymáshoz való viszonyunkat is nyilvánvalóvá teszi. Aki úgy él, mintha nem lenne advent és ítélet, valójában nem hisz igazán a visszatérő Megváltóban, ezért nem is várja őt.
Középiskolás koromban a tanműhelyben néha magunkra maradtunk osztálytársaimmal. A tanár kiadta a feladatot, majd kiment egy időre. Ekkor látszott igazán, hogy ki veszi komolyan a tanárt, és a feladatát. Volt, aki szépen tette, amit kellett, mások elkezdtek egymással szórakozni, és voltak, akik megfogtak egy szerszámot, hogy ha megjön a tanár, úgy tűnjön, mintha nagy munkában lennének. Ezek a pár perces távollétek sok mindent elárultak rólunk.
Jézus eljövetelét nemzedékek sora várta. Hol türelemmel és szolgálva, hol megfeledkezve róla. Hiszem, hogy már nem kell sokat várni. Addig is éljünk úgy, mintha bármelyik pillanatban itt lehetne!

Bejegyezte: Kis István

Reggeli dicséret: Gyógyítás

„És mikor azt látta Jézus, előszólítá, és monda néki: Asszony, feloldattál a te betegségedből!És reá veté kezeit; és azonnal felegyenesedék, és dicsőíté az Istent.”
(Lukács evangéliuma, 13. fejezet12-13. vers)

Az evangéliumokban többször olvashatjuk, hogy mikor Jézus látta az elesetteket, a szenvedőket, a betegeket, akkor szívében megrendült, könyörületre indult, és meggyógyította őket. Ugyanakkor ezek a gyógyítások egyben az Ő Messiási mivoltát is igazolták „Vakok látnak, sánták járnak…” (Máté 11:5), aki azért jött, hogy „megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” (Luk.19:10)

Mai történetünk, a 18 éve meggörbedt asszony meggyógyítása is erről szól. Jézus életének célja nem az volt, hogy gépiesen végigjárja a Golgotára vezető út állomásait, hanem, hogy Isten könyörülő szeretetével felemeljen, és ezáltal elmondja; számára TE, a meggörnyedt, összeroskadt ember mindennél fontosabb vagy.

Fontosabb annál, hogy mit szólnak mások, fontosabb a szombatnál, fontosabb a saját életénél is.

Ám a mai tanulság kedvéért nézzük TE, vagyis az asszony hozzáállását. Akiről betegségén kívül ugyan semmit sem tudunk, sem nevét, származását, sem a bajának valódi okát, néhány dolgot viszont igen.

Betegségéért nem vádolta az Istent, hiszen szombatonként a zsinagógában volt.

Felvállalta fogyatékosságát, hiszen mindenki szeme láttára előre ment.

Engedelmeskedett Jézus hívásának, nem keresett kifogást.

Meggyógyulása után ott maradt és dicsőítette az Örökkévalót.

Ennek alapján a mai kérdés az, TE mit teszel a betegségeddel, és mit teszel az egészségeddel? Számodra is Jézus a legértékesebb?

Bejegyezte: Szilárd

Reggeli dicséret: Gyermek és felnőtt

„Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem, és úgy gondolkodtam, mint a gyermekek. Mikor azonban felnőttem, elhagytam a gyerekes dolgokat.” -1Korintus 13:11.

Az ugye természetes, hogy: Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem, és úgy gondolkodtam, mint a gyermekek. A baj ott van, ha ez továbbra is így marad. Pedig életem során de sok lelki fejlődésében megrekedt felnőtt kereszténnyel találkoztam. Itt most nem azokra gondolok, akik örömmel nyugtázzák – 60 éves korukban – hogy igen, erre a történetre emlékszem, tanultam gyerekkoromban a hittanórán. Azóta se nagyon vette a kezébe a Bibliát.
Sokkal inkább azokra gondolok, akiknek nincsenek napi tapasztalataik az Úrral. Vannak 30-40 évvel ezelőttiek, de frissek nincsenek.
A gyerek úgy válik felnőtté, hogy elesik, feláll, próbálkozik, hol sikerül, hol nem, de folyamatosan mozgásban van, míg felnő, és így válik érett ember. Néhány keresztény meg esik, kel, próbálkozik, újra visszaesik, de szinte semmi tapasztalatot nem gyűjt, csak úgy elvan, mint a befőtt. Jár gyülekezetbe, hallgatja a prédikációkat, olvas is néha meg imádkozik is, de valahogy az egészet olyan kívülállóként, olyan unottan, élettelenül, mintha nem is akarna „felnőni”.

Van néhány „gyerekes dolog”, amit felnőttként már illene elhagyni, ilyen az önzés. 

Figyeld meg, hogy mennyit tud veszekedni egy játékon két kisgyerek. „Add vissza, mert az az enyém!” Cibálják egymást, verekszenek. Mikor hagyjuk el már végre mi felnőttek ezeket a gyerekes dolgokat: Ha nem engem választotok meg gyülekezetvezetőnek vagy pénztárosnak, akkor jól megnézhetitek magatokat. Úgy itt hagylak titeket, mint tejszűrőn a habot. És akkor még a duzzogásról nem is beszéltünk.

Aztán a gyerekek jól tudnak árulkodni. „A Pistike meghúzta a hajamat!” Mi azért már nem vagyunk éppen gyerekek, de alakoskodni megtanultunk. Ájtatos arccal megkérjük a testvérünket, hogy imádkozzunk azért a harmadikért, mert megkísértette az ördög – tudod, csak neked mondom el – tiltott viszonyba keveredett a főnökével! Eszünkbe sem jutott, hogy egyedül vele beszéljünk a dologról, és csak vele imádkozzunk megoldásért. Mikor leszünk már érett felnőttek?

Aztán a gyerekekre jellemző, hogy leggyakoribb szavuk a „nem!”. „Vidd le kisfiam a szemetet!” „Nem, mert tanulok, meg ezer okom van rá, hogy miért ne fogadjak szót”. Ugye, mi már azért felnőttek vagyunk, és sokkal kulturáltabban tudunk nemet mondani, hogy hét közben miért nem tudunk elmenni az imaórára, hogy miért nem tudjuk meglátogatni a kórházban, és hogy miért nincs időnk leülni vele, végighallgatni a panaszát.

Hagyd el már végre a gyerekes dolgokat. Válj érett, hiteles, elkötelezett kereszténnyé. 

Hidd el, a környezeted is boldogabb lesz, de Te is az leszel, az biztos!

Bejegyezte: Gyürüs Panni

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Hivatalos szenteknek.” -(Róma 1,7)

Nagyon hajlandók vagyunk az apostolok korabeli szenteket olyanoknak tekinteni, mint akik a szó szoros értelmében, mélyebb és kiválóbb „szentek” volnának, mint Istennek többi gyermekei. Mindannyian „szentek” azok, kiket Isten kegyelme által elhívott és Szentlelke által megszentelt, de mi ama képzelet felé hajlunk, hogy az „apostolok” valami egészen rendkívüli emberek lehettek, kikben alig lehetettek gyengeségek, aligha voltak olyan kísértéseknek alávetve, mint mi. 

E vélemény mellett elfelejtjük és szem elől tévesztjük azt az igazságot, hogy minél inkább jár az ember Istennel és él Istenben, annál több alkalom nyílik neki rossz szíve felett bánkódni. 

Minél inkább vonzódik a Mester szolgálati tisztességére, annál jobban keseríti és bántja t napról-napra a bűn, mi a testéből származik. Valóban így van: ha mi személyesen ismertük volna Pál apostolt, arra a gondolatra jutottunk volna, hogy feltűnően hasonlít Istennek választott családja többi tagjaihoz. 

Ha pedig vele beszélgettünk volna, e szavakat kellett volna mondanunk: „Rájövünk, hogy az ő tapasztalatai a mieinkkel azonosak”. Ő hívebb, komolyabb, mélyebb ismerettel bír, mint mi, de ugyanolyan bajokkal és kísértésekkel kell neki is megküzdenie, mint nekünk. Sőt valóban mondható, hogy némely vonatkozásban még jobban megkísértetett, mint mi. 

Ezért ne úgy tekintsetek az első időbeli szentekre, mintha azok minden erőtlenség és bűnöktől mentesek lettek volna, se ne szemléljétek őket valami tartózkodó félelemmel, ami csaknem imádattá lesz. Szentségüket mi is elérhetjük. „Hivatalos szentek” vagyunk, híva ugyanazon hangtól, mely őket is szólította. Minden keresztyén kötelessége, hogy erővel hatoljon be a szentek közössége szűkebb körébe. Ezért kövessük őket a szentségben és buzgóságban. 

Mi ugyanazzal a világossággal bírunk, mely nekik világított, ugyan ahhoz a kegyelemhez juthattunk mi is, tehát miért elégednénk meg, míg el nem értük őket a mennyei lény érzetében? Ők Jézussal éltek, Jézusért éltek, így azután növekedtek is, mint Jézus. 

Éljünk tehát mi is ugyanolyan szellemben, mint ők éltek, „nézvén a hitnek fejedelmére és elvégzőjére”, akkor a mi szentségünk mihamarabb láthatóvá lesz.

Isten asztaláról-Varga László

  "Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje."      (1Korinthus 1,18)

Mi az értelme a keresztről szóló igehirdetésnek? Az, hogy Jézus Krisztus, Isten fia, mennynek és földnek Ura, aki egy pillantásával megsemmisíthette volna minden ellenségét, áldozatra adta életét. Az a természetes emberi megítélés szerint mindegy, hogy ezt miért, milyen célból, kinek az érdekében tette, ez őrültség. Az embernek egy élete van, ha hatalmában van, tartsa meg magának! Ennél nagyobb érdek nem létezik, bolond, aki lemond arról, ami az övé lehet. Ez a nézet természetesen ugyanolyan pusztuláshoz vezet: az érdekek öszszeütköznek, és megsemmisítik egymást. Isten bölcsessége ennek az ellenkezője: élet csak áldozatból származik. Az egymásért való élet és önátadás a földön közös boldogságot terem, a mennyben örök jutalmat. Ezt tanította és szerezte meg számunkra Krisztus keresztje. Aki ezt elfogadja, erős és biztos, mert neki semmi sem árthat, a földön mindent elveszíthet, békességét, boldogságát Isten szeretete biztosítja, örök jutalmát senki el nem veheti. "Nekünk, akik üdvözülünk" - mondja Pál, ezzel a nyugodt biztonsággal. Milyen boldog, aki ezt így tudja magáról és az övéiről! Milyen nyugodtan szolgálhatja Isten céljait! Mit jelent számára akár élete feláldozása? Mint akinek milliói vannak, és odaad egy tízest egy szegénynek. Ez az áthidalhatatlan alapkülönbség a kétféle ember között. Sokszor nem is a magatartásuk. Mindkettőnek megvannak a bűnei és a nyomorúságai. De az egyik állandó bizonytalanságban él, a másik erőben és biztonságban.
 
Urunk, Istenünk, gyengeségünkben, életünk, vagyonunk, jövendőnk mindennapi bizonytalanságában a Te szereteted, Krisztus keresztje a mi biztonságunk, erőnk, mindennapi biztatásunk. Még csak felfogni sem tudom igazán, nemhogy meghálálni, csak megköszönni vagyok képes ezt az értünk hozott áldozatot. Köszönöm, hogy megtette, köszönöm, hogy nekem is tudomásomra hoztad, köszönöm, hogy én is biztosan tudhatom, hogy a kereszt tanításában életem irányítását, érdemében jövendőm, üdvösségem bizonyosságát ajándékozod nekem. Lelked erejét kérem, vezessen, hogy követni tudjam Megváltómat, ha kell, a kereszt vállalásáig is. Ámen. 

Andrew Kuyvenhoven-Mindennap az Ige fényében-TESTVÉRISÉG A NYOMORÚSÁGBAN

A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 3,9-20 

9 Mi tehát az igazság? Különbek vagyunk? Egyáltalában nem! Hiszen előbb már kimondtuk azt az ítéletet, hogy zsidók is, görögök is mind bűnben vannak,  
10 amint meg van írva: "Nincsen igaz ember egy sem,  
11 nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent.  
12 Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem.    
13 Nyitott sír a torkuk, nyelvükkel ámítanak, kígyóméreg az ajkukon;  
14 szájuk átokkal és keserűséggel van tele.  
15 Lábuk gyors a vérontásra,  
16 romlás és nyomorúság jár a nyomukban,
17 és a békesség útját nem ismerik:  
18 Isten félelmével nem törődnek."
19 Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azt a törvény alatt élőknek mondja, hogy elnémuljon minden száj, és az egész világot Isten ítélje meg.  
20 Mert a törvény cselekedeteiből nem fog megigazulni egyetlen halandó sem őelőtte. Hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik.

"Mert a törvény cselekedeteiből nem fog megigazulni egyetlen halandó sem őelőtte. Hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik." (Róm 3,20) 

Most jön a Római levél első része tanításának a végkövetkeztetése. "Isten ítélőszéke előtt a törvény nem ügyvéded, hanem a vádlód. Ti zsidók, éppúgy, mint az egész világ, ki vagytok téve Isten ítéletének. Isten kijelentett akarata nem lesz a segítségetekre abban, hogy érdemeket szerezzetek Isten előtt. Ellenkezőleg: a törvényből a büntetéseket olvashatjátok ki, s a törvény megmutatja a bűnötök nagyságát."
A bűnről való tanítás, mint valami bevezetés az evangéliumhoz, egy szintre helyez minden embert. Mindnyájan felelősségre vonhatók vagyunk az egyetlen bíró előtt, és mindnyájan bűnösök vagyunk. Senkinek nincs joga arra, hogy bárkit is lenézzen. Természetesen vannak fokozatbeli különbségek közöttünk, mert az egyik ember gonoszabb bűnös, mint a másik. A mennyiséget illetően van különbség, de nincs minőségbeli különbség. Mindannyian bűnösök vagyunk.
Most az összes álarc lehull. Elnémul minden száj. Isten színe előtt mindenki szótlan vétkes.
A bűn félelmetes valósága lelepleződött. Úgy látszik sokkal többről van szó, mint csak arról a rossz magatartásról, amelyet mi emberek észlelünk, s amelyről vitatkozunk. A bűn olyan hatalom, amely fogságban tart minket. "Mind a bűn hatalmában vannak", (ld. 3. verset az eredeti szövegben, a ford. megj.). És senki nem tud szabadulni ebből a börtönből, amelyben mindnyájan börtöntöltelékek vagyunk. Senki sem tudja kiszabadítani magát, s másokat sem.
Vannak emberek, akik szívesen beszélnek az emberi testvériségről. Ezt a kifejezést gyakran használták az ú.n. liberálisok (liberális - szabadelvű, a ford. megj.). Ezek azt gondolták, hogy az emberek nem is olyan rosszak valójában, és hogy megvalósíthatnánk a békességet és a testvériséget, ha elég erősen megpróbálnánk "rendesek lenni".


A Róm 3,20 fényében be kell vallanunk, hogy mi együtt az összes kannibállal és liberálissal, osztozunk a bűn cinkosságában. Ez a mi testvériségünk, ha úgy tetszik. Egyetlen egy igazhitű nem állhat meg csak azért, mert igazhitű. Egyetlen egy zsidó sem csak azért, mert zsidó. Egyetlen egy liberális sem csak azért, mert aranyos. Ez a nyomorúságban való testvériség azonban nem olyan hitvallás, amely megvigasztal minket. Inkább arra késztet, hogy kivezető utat keressünk.

"Úr Jézus, nézz le rám, jöjj mosd le bűnömet" (Ref. énekeskönyv 470. ének).

Oswald Chambers-Krisztus mindenek felett-NE HAGYD KI ISTENT A SZÁMÍTÁSODBÓL

   "Hagyjad az Úrra a te utadat és bízzál benne, majd Ő teljesíti" (Zsolt 37,5). 

Ne számolj Isten nélkül! Isten nélkül készített számadásunkat Ő - úgy látszik - remekül fel tudja forgatni. Olyan helyzetbe jutunk, amit nem Isten vett tervbe s akkor egyszerre rájövünk, hogy nélküle készítettük a számadásunkat. Ő, az első tényező, nem volt benne! Az aggodalmaskodásoktól és tépelődésektől csak egyetlen egy őrizhet meg: ha Istent, a legnagyobb tényezőt belevesszük a számításainkba.
Megszoktuk, hogy a hitéletben Istent kell első helyre tenni, mégis afelé hajlunk, hogy arcátlanság volna az élet gyakorlati dolgaiban is neki adni az elsőséget. Ha úgy képzeljük, hogy először vasárnapi hangulatba kell öltöznünk ahhoz, hogy Istenhez közeledhessünk, akkor sohasem jutunk közelebb hozzá. Amint vagyunk, úgy kell mennünk.
Számításodban ne légy tekintettel a gonoszra. Valóban azt akarja Isten, hogy ne számoljunk a gonosszal? "A szeretet... nem rója fel a gonoszt" (1Kor 13,5). Tudomásul veszi a gonoszt, de nem tekinti számottevő tényezőnek. Ha Isten nélkül számolunk, a gonosszal számolunk, figyelembe vesszük számításunkban, és szemmel tartásával okoskodunk. A borús napokkal se számolj előre. Mi baj érhet egy borús napon, ha Jézus Krisztusban bízol? Az Úr Jézus mondja: "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek" (Jn 14,1). (Szó szerint: "Ne engedd nyugtalankodni...".)
Isten nem őrzi meg szívedet a nyugtalanság lehetőségétől.
A parancs így szól: "Ne engedd..." Dobd ki magadból az aggodalmaskodást naponta akár százegyszer is, míg meg nem szokod, hogy Istennel számolj, Őrá nézve készítsd terveidet.  

Carl Eichhorn-Isten műhelyében-Egy őszinte, egyenes ember

   "Mind e mai napig állok. " (Cselekedetek 26, 22)

Sokatmondó Ige ez! Mennyi vihar támadt az apostolra a látható és láthatatlan világból egyaránt. De semmi nem tudta leteperni. Élete csodálatos láncolata volt Isten megmentő segítségének. Mióta állt ilyen erősen az apostol? Amióta az Úr Jézus előtt a földre hullt és összetört előtte. "Kelj fel, állj lábadra!" - mondta neki az Úr. Senki nem juthat szilárd álláspontra, amíg összetörve nem hever az Úr előtt. Amikor Pál még Saul volt, úgy látszott, hogy erősen áll. Erősen állt a saját igazsága, a saját szándékai talaján. Amikor a damaskusi útra készült, ráállt a felhatalmazásra, amit a főpapoktól kapott, hogy elfogja és börtönbe vesse a keresztyéneket. Erősen állt a tévedéseiben és a saját akaratában. "Én bizonyára elvégeztem magamban, hogy ama názáreti Jézus nevé ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem."

De amikor fölébe került az Úr Jézus, Saul összeesett. Az ember minden godolata összetörik, mint a nádszál, amikor Isten Lelke hatalmat vesz rajta. És akkor valóban az igazság kősziklájára vethet alapot. Így erősen állhatunk a kegyelemben (Róm 5, 2), a hitben (1 Kor 16, 13), az Úrban (Ef 6, 10). Nélküle az ember olyan mint a részeg, mint az ingadozó nádszál vagy szélkakas. Azt gondolja, hogy áll, de ez a beképzelt állhatatosság, erény és vélt igazság bukással végződik. A világ emberei kifelé erősnek, következetesnek mutatkoznak, belül mégig ingatagok.

Akit az Úr állít fel, az úgy áll, mint a cövek. Magában ugyan gyengének és sokszor teljesen tehetetlennek érzi magát. De előbb Krisztusnak kellene elesni, mielőtt elesne az, aki reá épít. A száraz ágak lehullanak a viharban, a polyvát elfújja a szél. Aki Jézussal jár, az biztosan megáll és a szenvedések tengere sem nyeli el. Az ilyen ember az ítélet napján is megállhat majd az Embernek Fia előtt és nem vetik ki, mint salakot.

Életünket ne alapozzuk se e világ javaira, se a saját erőnkre! A világ elmúlik és a hatalmunk hamar odavan. Ne a saját igazságunkra építsünk, mert az korhadt, ne is szívünk érzéseire, mert azok ingadozók; s végül emberi gondolatokra vagy véleményekre sem, mert azok olyanok, mint a lidércfény. Legyen életünk alapállása Jézus Krisztus és az Ő Igéje. Akkor Pállal együtt így kiálthatunk fel: "Mind e mai napig állok!"

Csendes percek: TÁRSAK

Amikor korán reggel Jézus a város felé ment, megéhezett. Meglátott egy fügefát az út mellett, odament, de semmit sem talált rajta, csak levelet.

Ekkor így szólt hozzá: "Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!" És hirtelen elszáradt a fügefa. Amikor látták ezt a tanítványok, elcsodálkoztak, és azt kérdezték: "Hogyan száradt el ez a fügefa ilyen hirtelen?" Jézus így válaszolt nekik: "Bizony, mondom néktek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nem csak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha ennek a hegynek azt mondjátok: Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe! - az is meglesz. És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok." -Mt 21,18-22. 

,,És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok.,, (Mt 21,22)

Az egyik barátnőmnek kölcsönadtam a Norman nevű lovamat. Majdnem egy egész évig nála volt. Amikor újra nyár lett, észrevettem, mennyire magányos vagyok nélküle. A fülébe szoktam elsuttogni mindazt, ami velem történt, és minden mást is.
Amíg Norman távol volt, rájöttem, hogy nem feltétlenül csak egy lónak lehet elmondani érzéseimet, megoszthatom azt Istennel is. Felismertem, hogy Isten mindig ott van mellettem, és ott lesz a jövőben is, így tehát megkeresztelkedtem. Szerettem volna jobbá tenni az életemet, és Krisztushoz hasonló lenni.
Tudtam, hogy a Szentlélek fogja világossá tenni számomra, mikor érkezik el a megkeresztelkedésem ideje. Azt is tudom, hogy nem leszek olyan tökéletes, mint Isten, de minden tőlem telhetőt meg kívánok tenni. Mindnyájan hallgathatunk az Isten szavára és a Szentlélek sugalmazására, hogy megtudjuk, hogyan erősödhetünk a hitben, és hogyan mélyíthetjük el Istennel való kapcsolatunkat.

Imádság: Atyánk, köszönjük, hogy meghallgatod imádságainkat. Légy velünk, és segíts bátorítanunk másokat, hogy ők is megtalálják a hozzád vezető utat! "Atyánk, szenteltessék meg a te neved! Jöjjön el a te országod! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. És bocsásd meg bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vígy minket kísértésbe!" Ámen. (Lk 11,2-4)

Isten mindig figyel ránk.
Lydia Harbor (Montana, USA)


IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK MÉG NEM ISMERIK KRISZTUST!

Köszöntünk Szent Szellem!: ÚJJÁTEREMTÉS

"Kibocsátod a Te lelkedet, megújulnak és újjá teszed a földnek színét." (Zsolt 104:30)

Istenünk kijelenti, hogy a világegyetemben senki sincs hozzá hasonló. Olyan hatalma van, mint egyetlen más lénynek sem (Ézsaiás könyve 45:9-11). Az Úr teremtő hatalma, amellyel a Szentlelken keresztül dolgozik, egyedi, és a Biblia következetesen hangsúlyozza ennek hihetetlen jelentőségét, nem csupán származásunkra vonatkozóan, hanem jelenlegi életünkkel és jövőnkkel kapcsolatosan is.
A mennyei gyógyítás a Szentlélek teremtő hatalmának különösen világos példája. Semmilyen sátáni erő vagy tudósok által kifejlesztett gyógyszer nem képes újjáteremteni élő formában egy megbetegedett vagy megbénult testrészt. Az emberek néha az ördögnek tulajdonítanak sok gyógyítási csodát, és bár igaz, hogy ő valóban okoz fájdalmat, amit azután elvesz, ám arra nem képes, hogy a szervezetben új, élő testrészt vagy szervet teremtsen.
Earnest Minns, az odaszentelt életű laikus vezető - a későbbiekben az én apósom - 1951-ben került kórházba, és egy műtét során felfedezték nála, hogy végzetes, nem műthető stádiumban lévő májrákja van. A sebész összevarrta a vágást, és azt mondta, mindössze pár hónapja van hátra az életből. Miután egy tábori összejövetelen imádkoztuk és böjtöltünk érte, Mr. Minns azonnal és teljesen meggyógyult. A sebészek, akik később megvizsgálták, azt állították, hogy most elképesztő módon olyan egészséges a mája, mint egy fiatal férfinak. Ilyen csodát csakis Isten tehet! Ez nem valami meghatározhatatlan fájdalom pszichikai megszüntetése vagy egy olcsó trükk volt, hanem annak a tagadhatatlan példája, hogyan alkalmazza a Szentlélek Isten teremtő erejét. Az a máj további 35 éven át működött egészségesen és normálisan, míg Mr. Minns egyéb okok miatt el nem hunyt.
Semmilyen sátáni hatalom vagy tudós géniusz nem tudja azt véghezvinni, amit Isten megtehet. Ő az élet Lelke, a földi és mennyei örök életünk Lelke. Figyeld meg az Úr alkotó erejét önmagadban és környezetedben! Dicsőítsd Őt mindezért! Engedd, hogy teremtő hatalma nyilvánuljon meg olyan élethelyzetekben, ahol már emberi megoldás nem létezik. Meglepődsz majd a következményeken!

Imádság a mai napra
"Mennyei Atyám, Istenem, boldogan szemlélem kezed munkáját! Köszönöm, hogy létezésem nem véletlen, jövőm pedig nem az örök elmúlás. Veled enyém az élet és a gyógyító hatalom!"

Garrie F. Williams írása alapján

Reggeli gyöngyszemek: Siessenek Krisztus iskolájába mindazok, akiket megvisel a bűn uralma

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.”
(Mt 11:28)

Most van itt az ideje, hogy fületek meghallja az irgalom gyengéd hangját. A mai nap érkezik el hozzátok a mennyei hívás. Ma az Égben minden azt mondja: Jöjj.

(The Review and Herald, August 17, 1869.)

Jöjj, mert minden készen áll. Aki csak akarja, jöjjön és vegye az élet vizét ingyen. Most van itt az ideje, hogy gyermeki egyszerűségre törekedjünk. Látni akarjuk, ahogy a büszkeség, a hiúság és a könnyelműség mind eltűnik. Az ítélet napja már közel van hozzánk. Férfiak és nők elszántan fognak majd vágyakozni arra az erőre, amely mindenféle más emberi támasznál nagyobb segítséget jelent számukra. Támaszunk csak a hatalmas Jahve karja lehet. Közel már a nap, amikor az emberek cselekedetei és erőfeszítései megítélésre és kiértékelésre kerülnek, és azt szeretnénk, hogy készen álljatok. Könyörgünk nektek, hogy számoljatok le a világ büszkeségével, a hiúsággal és a könnyelműséggel és az élet kérkedésével. Jézus szeret titeket. Jézus szán benneteket. 

Az angyalok sokaságát a megsegítésetekre küldi. És vajon most, miközben az egész Menny rád figyel, neked van-e gondod önmagadra? 

(The Review and Herald, August 17, 1869.)

Vannak, akik félnek szaván fogni Istent, mintha ez elbizakodottság lenne. Imádkoznak az Úrhoz, hogy tanítsa őket, de ugyanakkor félnek bizakodni Isten szavának ígéretében és nem mernek hinni abban, hogy Ő tanított minket. Amíg alázatosan és tanulékony lelkülettel járulunk Mennyei Atyánkhoz, buzgón vágyakozva arra, hogy tőle tanuljunk, addig miért is kételkednénk abban, hogy Isten teljesíti saját ígéreteit? Mikor az ő akaratának megismerésére törekszel, akkor tudnod kell, hogy a vele való együttmunkálkodásban a te részed az lesz, hogy hidd: ő vezetésével, támogatásával és áldásával segít, hogy teljesíthesd akaratát…Krisztus ma is vezeti népét és megmutatja nekik, hol és hogyan munkálkodjanak. 

Alfred Christlieb-Bizonyságaid örökkévaló örökségem

  Illés ezt mondta nekik: Fogjátok meg a Baál prófétáit és megfogták őket és levitte Illés őket a Kison patakja mellé és ott megölte őket. ( l.Kir 18,40)

    

Nem kell-e itt Illésnek szemrehányást tennünk hamis buzgóság és szeretetlen fanatizmus miatt? Nem! Illés az ószövetség embere volt. Ő Isten törvényéhez volt kötve, amely a Mózes könyvében volt megírva. Az 5.Móz 13,1-16 és 17,2-7 pedig nyilvánvalóan megparancsolja, hogy minden bálványimádást és a népnek idegen istenek tiszteletére való csábítását Izraelben halállal kell büntetni.

Számunkra nem érvényes ez betű szerinti értelemben, de a törvény lelke ránk is érvényes. Illés ezzel a tettével ezt mondta a megindultságban ott álló népnek: most bizonyítsátok hiteteket ne csak szátokkal, hanem cselekedeteitekkel is járjatok el Isten akarata szerint! Számunkra, akik az újszövetségben élünk, azt jelenti ez: gondolkozásotok megváltozását Isten iránti engedelmességgel a gyakorlati életben kell hitelesítenetek. A száj bizonyságtétele helyett hitünk bizonyíttassék cselekedettel és élettel!

Illés büntető ítélete a Baál papokon a hitbeli bátorság nagy tette is volt. Illés tudta, hogy a Baál papok Jézabel királynő különös védelme alatt állnak, s hogy ő most ennek a veszedelmes asszonynak minden dühét magára vonja. Isten parancsának a teljesítésétől azonban ez sem riasztotta vissza.

Keresztelő János is így állt Heródes előtt és Pál is Félix előtt.

Illés egy hajszálnyira sem tért el Isten parancsától az uralkodóháztól való félelem miatt.

Ha a hamis prófétákkal külsőképpen egészen másként is kell bánnunk, Illés hitbeli bátorsága példakép marad számunkra arra nézve, hogyan kell az embernek Isten világosan felismert akaratát véghezvinnie anélkül, hogy emberek kedvére vagy haragjára tekintene.

Andrew Kuyvenhoven-Mindennap az Ige fényében-A ZSIDÓK BŰNÖSÖK

A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 2,12-24 

12 Akik ugyanis törvény ismerete nélkül vétkeztek, a törvény nélkül vesznek el, és akik a törvény ismeretében vétkeztek, azok a törvény alapján kapják meg majd az ítéletet.  

13 Hiszen nem a törvény hallgatói igazak Isten előtt, hanem a törvény megtartói fognak megigazíttatni.  

14 Mert amikor a pogányok, akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmaguknak szabnak törvényt. 

15 Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete be van írva a szívükbe. Erről lelkiismeretük és egymást vádló vagy éppen védő gondolataik együtt tanúskodnak majd,

16 azon a napon, amelyen megítéli Isten az emberek rejtett gondolatait az én evangéliumom szerint Krisztus Jézus által.  

17 Ha pedig te zsidónak nevezed magadat, aki a törvényre hagyatkozol, és az Istennel dicsekszel,  

18 és ismered az ő akaratát, és meg tudod ítélni, mi a helyes, mert megtanultad a törvényből;  

19 és meg vagy győződve arról is, hogy te a vakok vezetője vagy, meg a sötétben járók világossága,  

20 az oktalanok nevelője, és a kiskorúak tanítója, mivel tied a törvényben az ismeret és az igazság teljessége:  

21 ha tehát mást tanítasz, magadat nem tanítod? Aki hirdeted, hogy ne lopj, lopsz? 

22 Aki azt mondod, hogy ne paráználkodj, paráználkodsz? Aki utálod a bálványokat, templomrabló vagy? 

23 Aki a törvénnyel dicsekszel, a törvény megszegésével gyalázod az Istent?  

24 Bizony "miattatok káromolják az Isten nevét a pogányok között", úgy amint meg van írva. 

"Aki a törvénnyel dicsekszel, a törvény megszegésével gyalázod az Istent?" (Róm 2,23)  

Nem szabad belefáradnunk abba, hogy Istentől tanítást kapunk a bűnre vonatkozóan. A Római levélnek ez az egész első része azt a célt szolgálja, hogy megmutassa nekünk: Krisztus evangéliuma az egyetlen reménység mindnyájunk számára. Ki kell vernünk a fejünkből, hogy hamis támaszokat keressünk. Az összes más ajtónak be kell zárulnia. Akkor majd egyedül Krisztusban fogunk bizakodni, és azon a kapun lépünk be, amelyet Isten nyitott ki.
Ezúttal azt tudjuk meg, hogy a zsidók Isten ítélete alá kerülnek.
Amióta Izráel állam megalakult (1948.), sok beszéd hangzott el, és sok könyvet írtak arról, hogy a zsidóságnak "sajátos a helyzete" Isten előtt. És többnyire keresztyének mondják e beszédeket és írják e könyveket.
Ezért kétszeresen is fontos, hogy elolvassuk a bibliai szakaszt, amelyik azt mondja, hogy az evangéliumon kívül nincs üdvösség a zsidóknak. Ahhoz, hogy üdvözüljenek, nekik is, akárcsak nekünk többieknek, el kell égetniük az összes "hitelkártyát", és egyedül Jézusban kell reménykedniük.
A nem zsidók sem üdvözülhetnek lelki örökségük alapján. Pál maga írta meg, hogyan kellett neki átmenni egy olyan folyamaton, amelynek során feladott mindent, amiről valamikor azt hitte, hogy érdemként szolgálhatna neki Isten előtt - a faj eredetéből fakadó büszkeséget, a vallásos neveltetéséből eredő dölyföt, azt a bizodalmat, amelyet az Isten ügyéért végzett buzgó munkájába vetett. Egy időben azt hitte, hogy ez mind "jól jön majd neki". Aztán felfedezte, hogy teljesen el kell vetnie, és semmi mást nem szabad kívánnia, csak azt, hogy megismerje Jézus Krisztust (Fil 3,4-11).
A zsidók hajlottak arra, hogy dicsekedjenek a törvénnyel. Büszkék voltak arra, hogy birtokolják a kijelentést. Pál azt állítja, hogy ők megszegték a törvényt, még nyilvánvaló törvényszegésekkel is.
Itt valóságos kísértés rejlik a zsidók és mindazok számára, akik valamiféle vallásos tradíció áramlatában állnak. Isten kijelentésének birtoklása semmire nem garancia. Ami számít, az az, hogy mit teszünk. Az élet célja nem az, hogy miénk legyen "a könyv", hanem, hogy engedelmeskedjünk az Igének. S mivel erre képtelenek vagyunk, ez oda kell, hogy hajtson bennünket az evangéliumhoz. Csak az evangélium ad erőt ahhoz, hogy engedelmeskedjünk.

Andrew Wommack-Már a Tiéd! – Szóval ne erőlködj!

Tapasztald meg a Győzelmet – ami Már a Tiéd!

Andrew Wommack: Csaknem negyven esztendőre visszatekintő bibliatanítói szolgálata ma milliókat ér el naponta!

Van olyan az életedben amit megszeretnél változtatni?

Beteg vagy? Hiányod van? Szeretnél valamit megkapni? Az életedben még vannak olyan területek amit megszeretnéd, hogy változzon?

Akkor tegyél meg mindent az életed változásáért! Neked is hozzá kell tenned valamit, magadat:)!

Mindennap hallgass meg egy-egy videót és meglátod megkapod azt amit szeretnél!

http://mennyeikincseslada.blogspot.de/2016/09/andrew-wommack-mar-tied-szoval-ne.html

Kattints  a linkre:                                                        
https://www.youtube.com/playlist?list=PL_On1ggr0vvrPu124PfZX8fC1TYqtJkM1

Gondoltad már valaha: “Legjobb tudásom szerint minden tőlem telhetőt megteszek, mi hát a baj velem? Mit tegyek még, hogy Isten az oldalamra álljon!” Ezzel nem vagy egyedül! Ez egy olyan kérdés, amit a legtöbb keresztény feltesz, de a kapott válaszoktól mégis frusztráltak maradnak.

A válasz általában valami ehhez hasonló szokott lenni: “Ha egy kicsit többet imádkozol és őszintébben teszed, ha többet böjtölsz, ha naponta és többet olvasod a Bibliát, ha felhagysz a felesleges, időt pazarló tévénézéssel, akkor majd Isten megválaszolja imádságodat. Csak terád vár és arra, hogy összeszedd végre magad.”

Más szavakkal a teljesítményeddel van baj. De az igazság ennek pontosan az ellenkezője:
MÁR A TIÉD! Ez a videó sorozat arról az örömhírről szól, hogy Isten válasza nem azon múlik, amit neked kell megtenned, hanem azon múlik, amit Jézus már megtett. A videó által megtanulhatjuk, hogy miképp bízhatunk Istenben és vehetjük át ami már eleve a miénk!
A megismert igazság tesz szabaddá bennünket!

Andrew Wommack-

Csaknem negyven esztendőre visszatekintő bibliatanítói szolgálata ma milliókat ér el naponta!

Oswald Chambers-Krisztus mindenek felett-ISTEN EGYIK NAGY TILALMA

   "Ne bosszankodjál, csak rosszra vinne" (Zsolt 37,8).  

Bosszankodni azt jelenti: szellemileg vagy értelmileg a könyökömet használom. Könnyű azt mondani: "Ne bosszankodj", de egészen más, ha van benned valami, ami képessé tesz rá, hogy ne bosszankodj. Könnyűnek hangzik kimondani: "nyugodj meg az Úrban", vagy "várj türelmesen az

Úrra", amíg a ház a feje tetején nem áll, és zűrzavar és aggodalmak között élünk, mint oly sok ember. Lehetséges-e akkor is megnyugodni az Úrban? Ha ilyen helyzetben nem érvényesülhet ez a "ne", amit az Ige mond, akkor sehol sem. Igaznak kell bizonyulnia zavaros és békés napokban egyaránt, másként nincs semmi értelme. Ha a te különleges esetedre nem érvényes, akkor nem érvényesül senki másnál sem. A megnyugvás az Úrban egyáltalán nem függ külső körülményektől, hanem egyedül Istenhez való viszonyunktól. Az izgulás mindig bűnben végződik.

Azt képzeljük, hogy bölcsek vagyunk, pedig ez sokkal inkább annak a jele, hogy gonoszok vagyunk. A bosszankodás ott születik, ahol elhatározzuk, hogy a magunk útján járunk.
Urunk sohasem aggodalmaskodott, soha nem gyötörte magát, mert sohasem a saját gondolatait akarta megvalósítani, hanem Isten gondolatainak a megvalósítására törekedett. Isten gyermeke életében a bosszankodás gonosz dolog.
Nem áltattad-e azzal együgyű lelkedet, hogy a te körülményeid túl nehezek Istennek is?
Tedd félre minden feltételezésedet és maradj meg a Mindenható árnyékában!
Mondd meg Istennek határozottan, hogy nem akarsz többé bosszankodni.
Minden bosszankodásunknak és gyötrődésünknek az az oka, hogy Istent kihagyjuk a számításunkból.

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Szenteld meg őket a te igazságoddal.” -(János 17,17)

Az újjászületés pillanatában veszi kezdetét a megszentelődés is. Az új életet a Szentlélek leheli az emberbe, mely által új teremtménnyé válik a Jézus Krisztusban. Ez a művelet, mely az újjászületéssel veszi kezdetét, kétféle módon folytatódik: az önmegtagadás által, amelyben a test gyönyörei visszaszoríttatnak és elnyomattatnak és a megelevenítés által, mellyel az Istentől belénk plántált élet élő víznek forrásává lesz, mely az örökkévalóságba csörgedezik. 

Mindkettő naponként végbemegy abban, amit „állhatatosságnak” nevezünk, mely által a keresztyén meg lesz őrizve és növekszik a kegyelemben, megtelik az igazság gyümölcseivel, ami az Isten tiszteletére és dicséretére történt a Jézus Krisztus által. 

Ez összpontosul és tökéletességre jut „a dicsőségben”, mikor a lélek miután egészen megtisztult, felvétetik a mennyországba, hogy ott lakjon az összes szent lénnyel a felséges jobbján. 

De mialatt Isten lelke ily módon kezdeményezője a megszentelődésnek, ehhez még észrevehetően járul hatékony erő, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. 

Ezt mondta az Úr Jézus: „Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te igéd igazság”. Számos bibliai idézet mutatja, hogy megszentelődésünk eszköze az Isten igéje. Az igazság követelményeit és tanait Isten szelleme közli velünk, az teszi bennünk azokat erőssé és hatékonnyá. Azokat a fül fogja fel és a szív nyeli el, azután munkálják bennünk az akaratot és véghezvitet Isten tetszésére. Az igazság szentel meg minket, mi pedig, ha nem halljuk és olvassuk az igazságot nem növekedhetünk az igazságban. 

Mi csak úgy élhetünk egészséges keresztyén életet és növekedhetünk az igazságban, ha gyarapodunk az igazság egészséges ismeretében. „Az én lábamnak mécses a Te igéd, ösvényemnek világossága.” 

Ne mondd valamely tévelygésről ez nem tesz semmit, csak nézetekről és véleményekről van szó. Senki nem tűr az ítéletben valami tévedést anélkül, hogy előbb-utóbb ő is tényleg egy tévedést meg ne engedne magának. 

Maradj szigorúan az igazság mellett, mert ha ezt teszed, Isten szelleme meg fog szentelni. 

Uram, szentelj meg engem is a Te igazságoddal, a Te beszéded igazság!

Reggeli dicséret: Nem minden arany, ami fénylik

„Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet.”
Példabeszédek könyve 14. fejezet 12. verse

Egy dolog jut az eszembe: az az út, amit én tervezek, jónak tűik (mert ki az, aki rosszat szeretne magának ebben az egocentrikus világban), benne van minden, amit csak kívánhatok, nincsenek benne buktatók, akadályok, nincs tele küzdelemmel, irigységgel, féltékenykedéssel, azon a pályán, amit én tervezek nem hal meg senki... és így tovább. De a valóságban ráébredünk arra, hogy korántsem minden úgy történik, mint ahogy azt én elterveztem. Tele van átvirrasztott éjszakákkal, depresszióval, tele van stresszel, veszteséggel (halál, válás, devizahitel, munkanélküliség, sok ember, édesanya nem tudja, mit tesz az asztalra enni).

Milyen az Isten útja? Amikor ő a tervező, akkor minden rendben megy? Ha Isten kezébe helyezem az életem, akkor könnyebb lesz minden? Akkor lesz munkám, pénzem, akkor nem lesz válás, akkor kibékülök rég nem látott szüleinkkel, vagy nem leszek depressziós?

Az Isten útján járás, nem old fel azonnal minden problémát. Tény az, hogy olyan kiegyensúlyozottá válik az ember személyisége, ami elég bölcsességet ad menedzselni az adott problémát, legyen szó bármiről is. Az Istennel való közösség nem azt jelenti, hogy megszűnnek a gondjaim, bármi nemű is legyen az, hanem olyan biztonságot ad, aminek köszönhetően a legnagyobb problémával is farkas szemet tudunk nézni, és megoldást találni. Megoldást sosem magunktól találunk. Én az Istentől szeretek bölcsességet kérni, hogy megoldjam a gondjaimat és olyan hálás vagyok, mert az Ő mindig bebizonyítja, hogy sokkal többet tud adni, attól, amit én gondolok. Megmutatja, hogy neki sokkal jobb tervei vannak az enyémeknél.

Akik még nem próbálták ki ezt, azt mondják, a hit, az egyszerű ember kenyere vagy a szegényé. Nem igaz, a hit mindenkié, csak nem mindenki akar élni vele, pedig ha hisszük, hogy Isten, az Alkotó sokkal jobban tudja, hogy nekem milyen szükségleteim vannak, mint én magam, bármennyire is jól ismerem magam.

Bejegyezte: Laszlo Osvald

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól: Miért volt elfogadható Ábel áldozata Istennek?

Miért volt elfogadható Ábel áldozata Istennek?

Talán azért, mert jobb áldozatot vitt, mint Káin? Többet vagy keményebben vagy jobban dolgozott érte, mint a testvére? Ellenkezőleg... Ábel egy ártatlan állat vérét vitte. Az igazi áldozatot egyáltalán nem ő hozta..., valójában a bárány volt az, amely a legdrágább áldozatot fizette. 

Ábel NEM a keze munkájára és a munkájának gyümölcsére támaszkodott. Valahogy megértette, hogy a VÉR az, ami Istent kiengeszteli. „Vérontás nélkül nincs bűnbocsánat” (Zsidók 9:22). 

Ábel mindazok előképe, akik annak a másiknak a vérével közelednek Istenhez; az Isten Bárányáéval, aki elveszi a világ bűneit. 

Jézus vére az, amely megtisztít minket a bűneinktől (1 János 1:7). 

Jézus vére az, amely megtisztítja a lelkiismeretünket a holt cselekedetektől (Zsidók 9:14). 

Jézus vére az, amely megbékéltet minket Istennel (Efézus 2:13).

Jézus vérének köszönhetjük az üdvösségünket. DANIEL KOLENDA

Reggeli gyöngyszemek: Ne légy kapzsi!

„Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálólányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami az övé!.” (2Móz 20:17)

Az utolsó parancsolat a kapzsiságot ítéli el. Minden önző vágy, az elégedetlenség minden foka, minden túlzó cselekedet, minden önző kívánság kielégítése olyan jellem kifejlődését segíti elő, mely megsemmisíti az ember Krisztushoz való hasonlóságát és bezárja előtte Isten városának kapuit. (Letter 15, 1895.)

Amikor…az üdvösség örököseinek szolgáló angyalok az én mutogatását, a kapzsiságot, a túlzást és a mások kárára történő énnek kedvezést látják, szomorúan fordulnak el…Semmi sem dicsőíti jobban az Urat, és semmi sem magasztalja fel jobban az igazságot, mint amikor a hitetlenek azt látják, hogy az igazság milyen nagyszerű és jótékony munkát végzett a természetüknél fogva kapzsi és sivár lelkű embereken. Ha látni lehetne, hogy az ilyen hit alakítja a jellemet, hogy zárkózó, önző, pénzszerető emberekből olyanokat farag, akik szeretnek jót tenni, akik keresik az alkalmat, hogy mások számára áldás legyenek, akik meglátogatják az özvegyeket és az árvákat nyomorúságukban, és akik tisztán megtartják magukat a világtól, ez bizonyítéka lenne vallásuk hitelességének. 

Akik vallják, hogy várják és figyelik Uruk megjelenését, nem járathatják le hitvallásukat azzal, hogy fukarkodnak és belekapaszkodnak az utolsó garasba is. Ilyen gyümölcs nem terem a kereszténység fáján.

A tizedik parancsolat minden bűn gyökerére sújt le azzal, hogy megtiltja az önző kívánságot, amelyből a bűnös cselekedet ered. 

Ha Isten törvénye iránti engedelmességünkben visszatartjuk magunkat a mások tulajdonát képező bűnös dolgok kívánásától, akkor nem vétünk embertársaink ellen.