Andrew Kuyvenhoven-Mindennap az Ige fényében-A ZSIDÓK BŰNÖSÖK

A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 2,12-24 

12 Akik ugyanis törvény ismerete nélkül vétkeztek, a törvény nélkül vesznek el, és akik a törvény ismeretében vétkeztek, azok a törvény alapján kapják meg majd az ítéletet.  

13 Hiszen nem a törvény hallgatói igazak Isten előtt, hanem a törvény megtartói fognak megigazíttatni.  

14 Mert amikor a pogányok, akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmaguknak szabnak törvényt. 

15 Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete be van írva a szívükbe. Erről lelkiismeretük és egymást vádló vagy éppen védő gondolataik együtt tanúskodnak majd,

16 azon a napon, amelyen megítéli Isten az emberek rejtett gondolatait az én evangéliumom szerint Krisztus Jézus által.  

17 Ha pedig te zsidónak nevezed magadat, aki a törvényre hagyatkozol, és az Istennel dicsekszel,  

18 és ismered az ő akaratát, és meg tudod ítélni, mi a helyes, mert megtanultad a törvényből;  

19 és meg vagy győződve arról is, hogy te a vakok vezetője vagy, meg a sötétben járók világossága,  

20 az oktalanok nevelője, és a kiskorúak tanítója, mivel tied a törvényben az ismeret és az igazság teljessége:  

21 ha tehát mást tanítasz, magadat nem tanítod? Aki hirdeted, hogy ne lopj, lopsz? 

22 Aki azt mondod, hogy ne paráználkodj, paráználkodsz? Aki utálod a bálványokat, templomrabló vagy? 

23 Aki a törvénnyel dicsekszel, a törvény megszegésével gyalázod az Istent?  

24 Bizony "miattatok káromolják az Isten nevét a pogányok között", úgy amint meg van írva. 

"Aki a törvénnyel dicsekszel, a törvény megszegésével gyalázod az Istent?" (Róm 2,23)  

Nem szabad belefáradnunk abba, hogy Istentől tanítást kapunk a bűnre vonatkozóan. A Római levélnek ez az egész első része azt a célt szolgálja, hogy megmutassa nekünk: Krisztus evangéliuma az egyetlen reménység mindnyájunk számára. Ki kell vernünk a fejünkből, hogy hamis támaszokat keressünk. Az összes más ajtónak be kell zárulnia. Akkor majd egyedül Krisztusban fogunk bizakodni, és azon a kapun lépünk be, amelyet Isten nyitott ki.
Ezúttal azt tudjuk meg, hogy a zsidók Isten ítélete alá kerülnek.
Amióta Izráel állam megalakult (1948.), sok beszéd hangzott el, és sok könyvet írtak arról, hogy a zsidóságnak "sajátos a helyzete" Isten előtt. És többnyire keresztyének mondják e beszédeket és írják e könyveket.
Ezért kétszeresen is fontos, hogy elolvassuk a bibliai szakaszt, amelyik azt mondja, hogy az evangéliumon kívül nincs üdvösség a zsidóknak. Ahhoz, hogy üdvözüljenek, nekik is, akárcsak nekünk többieknek, el kell égetniük az összes "hitelkártyát", és egyedül Jézusban kell reménykedniük.
A nem zsidók sem üdvözülhetnek lelki örökségük alapján. Pál maga írta meg, hogyan kellett neki átmenni egy olyan folyamaton, amelynek során feladott mindent, amiről valamikor azt hitte, hogy érdemként szolgálhatna neki Isten előtt - a faj eredetéből fakadó büszkeséget, a vallásos neveltetéséből eredő dölyföt, azt a bizodalmat, amelyet az Isten ügyéért végzett buzgó munkájába vetett. Egy időben azt hitte, hogy ez mind "jól jön majd neki". Aztán felfedezte, hogy teljesen el kell vetnie, és semmi mást nem szabad kívánnia, csak azt, hogy megismerje Jézus Krisztust (Fil 3,4-11).
A zsidók hajlottak arra, hogy dicsekedjenek a törvénnyel. Büszkék voltak arra, hogy birtokolják a kijelentést. Pál azt állítja, hogy ők megszegték a törvényt, még nyilvánvaló törvényszegésekkel is.
Itt valóságos kísértés rejlik a zsidók és mindazok számára, akik valamiféle vallásos tradíció áramlatában állnak. Isten kijelentésének birtoklása semmire nem garancia. Ami számít, az az, hogy mit teszünk. Az élet célja nem az, hogy miénk legyen "a könyv", hanem, hogy engedelmeskedjünk az Igének. S mivel erre képtelenek vagyunk, ez oda kell, hogy hajtson bennünket az evangéliumhoz. Csak az evangélium ad erőt ahhoz, hogy engedelmeskedjünk.