"Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az atyához, csakis én általam." János evangéliuma 14:6 (Új Károli fordítás)
Amióta az ember, ember az igazság tudását mindig is nagy becsben tartotta, bármilyen jellegű tudásról, információkról legyen is szó. Hogy mire való egy keresztény ember birtokában levő tudás egyik kedves teológus tanárom tollából származó tanmesével értettem meg leginkább, amit szeretnék továbbadni.
Ez a tanmese a hangyabolyban élő Tihamérről szól, aki összebarátkozik a szomszéd hangyaboly Tódorka nevezetű hangyájával az iskolában. Tódorka, aki egy nagyszájú, mindig okoskodó hangya volt, kitalálta, hogy a Nagyrétre látogató külföldiekkel kellene összebarátkozni.
Oda is lépett Tihamérral együtt az egyik dél-amerikai hangyához és szóba elegyedett vele.
" - Nos uram, nem volna kedve csónakázni a mi híres kacsaúsztató tavunkon?
A dél-amerikai hangya, felcsillanó szemmel mondott igent a szíves invitálásra.
Tihamér gyorsan a révészért - a vízipókért rohant -, aki lapulevél csónakjával néhány pillanat múlva oda is ért.
Tódorka és Tihamér, meg új ismerősük a szájtátva bámuló hangyahölgyek sorfala között szállt be a zöld csónakba. A tudós hangya élvezte a sikert. Oda sem figyelt, hogy a révész aggódva kémlelte az eget és a felhők járását.
Amikor a levélcsónak tovasiklott a parttól, Tódorka kérdezgetni kezdte új barátját, hogy az előbbi felsülését feledtesse: - Mondja uram, ismeri a környezetismeretet, vagy a történelmet? – kérdezte a tudós fölényével:
- Nem különösebben, csak amennyire az iskolában tanultuk -mondta szerényen -, de ha már így összebarátkoztunk, miért nem tegezzük egymást. Tihamér erre boldogan bólogatott, hiszen ő soha sem szerette a nyakatekert, udvariaskodó beszédmódot. Tódorka pedig rögtön érezte, hogy most ő került fölénybe. Ezért feljebb tolta orrán a szemüvegét.
- Nagy kár, nagy kár - mondta csóválva a fejét -, hiszen ha ennek a kacsaúsztatónak a történetét nem tudja, mondhatom, az életének egynegyedét elvesztegette.
A dél-amerikai hangya nem szólt egy szót sem, csak megvonta a vállát, ami a hangyáknál nem udvariatlan szokás. A vízipók-révész ügyesen kerülgette a tóból kiálló fűszálakat és az égen egyre jobban sötétülő felhőket figyelte. Nem sokat törődött Tódorka okoskodásaival.
- Hát a földrajzban csak járatos vagy? – kérdezte Tódorka leereszkedő nyájassággal az új jövevényt. - Nem, nem igazán szerettem ezt a tantárgyat az iskolában – mondta nyugodtan, azután akkorát nyújtózott, hogy még a csápjai is ropogtak.
- Biztos eső lesz, - dörmögte. De erre senki nem figyelt. A révész azzal volt elfoglalva, hogy levélke hajójából minél hamarabb partra tegye vendégeit, Tihamér pedig a vízben kergetőző kacsákat nézte. Tódorka még fölényesebben hangoztatta:
- Nagy kár, mert aki nem tudja a földrajzot, az életének egy negyedét biztosan elvesztette.
Mivel erre semmit sem válaszolt az idegen aki úgy érezte, hogy senki nem figyel rá, arra gondolt, hogy kedvenc témájára tereli a figyelmet.
- De a filozófiához, ami minden tudomány alapja, csak értesz valamit? – mondta okoskodóan.
De a magyarázkodásra, hogy aki ezt nem tudja, az az életének egy negyedét elvesztegette, már nem volt idő. Nagyot dörrent az ég és megeredt az eső. Az első nagyobb csepp telibe találta a levél hajócskát, ami rögtön süllyedni kezdett. Tihamér meg az idegen egy szép fejessel a kacsaúsztatóba ugrott.
Onnan kiabálták a süllyedő levéldarabkába kapaszkodó Tódorkának: - Tudsz úszni? - mert ha nem, az egész életedet elveszítheted.
Az idegennek, Tihamérnak meg a révésznek nagy nehezen sikerült Tódorkát a partra vonszolni.
Utána hetekig nem mert kimenni a Nagyrétre -attól félve-, hogyha meglátják a dél-amerikai hangyalányok, harsány nevetésre fakadnak ügyetlenségén.
A tanulságot Tódorka számára Tihamér fogalmazta meg: Semmit nem ér az a tudás, ami nem segít a gyakorlatban. A jó Isten is azért adott tudást, hogy a másiknak szolgáljunk vele."
A tanmesét írta: Dr. Szigeti Jenő
Neked mire elég az "igazságról" szóló ismereted? Mire használod Isten Igéjéből megszerzett ismereteidet? Mire jó, az, ha tudod, hogy mi lesz a sora a történelemnek, mi minek az értelme, és mi történt a múltban?
Jézust azt mondta az idézet szövegben, hogy Ő maga az igazság, az út az életre.
Ezzel rávilágított, hogy minden ismeretnek a középpontja Ő, mert nem az igazság ismerete, hanem az igazság fényében való gyakorlati ÉLET ér valamit is.
Ahogyan a tanmese is rávilágított, hogy gyakorolható ismeretekre van szükség az életben való maradáshoz, úgy lelki életünk is , akkor lesz élő, ha az igazság maga Krisztus és Őt követjük.
Minden témának, amit elkezdünk, ugyanott kellene végződnie-ismered e Jézust, és van személyes kapcsolatot vele? Eljön az az idő, amikor azok, akik ismerik a Biblia összes tényét a megtévesztettek között lesznek, mivel nem ismerik Jézust.
Nekünk többre van szükségünk, mint az igazság ismeretére. Ahhoz, hogy az utolsó napon megálljunk, nem ismeretre van szükségünk, hanem élő kapcsolatra az Úr Jézussal, Aki az ÚT, IGAZSÁG ÉS ÉLET!
(Hites Gábor)
